Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-07-18 / 30. szám

SzekszéircL "Vid-élce

letlenségök és éretlenségök miatt vékony héjjal bírván, a téli hideg iránt nagy érzékenységet tanúsítanak, könnyen megfenésedhetnek s ekként nemcsak a jövő évi termést teszik kérdésessé, hanem az igy létesült korcsszülött teljes degenerációra vezetvén, a tőkék teljes elcseneveszedésónek azaz kipusztulásának leend szülőanyja, mint ezt saját észleleteim bizonyítják.

Ily szomorú körülmények között tehát ott, hol már föllépett a baj, az idén sötét szinti „hoch prima“ — bort szűrni nem fogunk ; hol pedig a levelek leperzseltelek, mint állítólag szomszédságunkban történt, ott ne is gondoljon senki az idén szüretre. S mégis ez a bajoknak csak kisebbiké leend, ha a jövőre kiható következmények elmaradnak. — Kétségtelenül nagy szerencsénk a szerencsétlenségben. hogy állandóan meleg, száraz időjárásunk van, mint mely e parazitákat elfojtva, azok rohamos működését és tovaterjedését javunkra kedvezőtlenül befolyásolja ; mig ellenben nedves lóg, köd, harmat, eső mindmegannyi alkalmas tényezők lévén, azok buja tenyészetére és elterjedésére, a baj még imminensebb lenne, ha a folyó év második negyedében föllépett gyakori esőzések az év többi szakára is kiterjedtek volna.

Bizonyára nem lesz felesleges a dolog hisz- torikumát is röviden megemlítenem. — Ez utálatos szörny, mint majd minden baj állítólag Amerikából importáltatott. Annyi bizonyos, hogy jelenléte hazánk déli vidékén majdnem egyidejűleg konsta- táltatott, mint' Francziaországban ; hová, mint mondják, Amerikából czipeltetett be a hatvanas évek vége felé. Versetzen 1877-ben jelezték hivatalosan jelenlétét. Budán pedig 1880-ban fedezte fel borászatunk és szőlészetünk egyik országos tekintélye Molnár István állami v i n ez el 1 érkép é z d ei igazgató-tanár. Belaczi szőlőmben 1885-ik év nyarán konstatálta jelenléiét pár tőkén a görezi állami szőlőiskola és figyelő intézett jeles igazgatója. Én azonban mint már szokás, a kezelő bajt nem méltattam kellő figyelemre, miután általános jaj veszélyes akkor még nem volt a veszély nagyságára nein lettem figyelmeztetve, a szaklapok is csak úgy pertangentern írtak róla, s nevezett tőkék elcseneveszedését annál inkább szívesebben tulajdonítottam más meglevő kedvezőtlen tényezőknek — nyirkos talaj, kedvezőtlen ekszpoziczió, szorult levegő, fák árnya stb, — miután mint a „Borászati Lapok“ akkori munkatársa egy hosszabb ezikkben sok mindenről írván többek között erről is futólag megemlékezvén, a

főszerkesztői vörös irón jónak találta az általam leirt jelenséget és bajt a peronospora helyett clado- maniára javítani s annak tulajdonítani. — Különben, hogy vidékünkre Krajnából származhatott, az lehetséges, mert ott korábban is észlelték jelenlétét, mint nálunk. Azonban ez épen nem zárja ki azt, hogy hazánkban nem léphetettt föl előbb mintsem azt hivatalosan konstatálták ; csakhogy a baj és jelenség kisebb mérvű lehetett, nem is részesítették kellő figyelemben, s a bajt inkább az időjárás szeszélyének, — sem mint külön betegségnek tulajdonították. A „Borászati Lapok“ 1881. október 30-iki számában a zalai szőlőbirtokosok először jaj - dúltak föl a rettegés következtében, hogy a majd szomszédos Krajnában az évben roppant pusztítást végző gombaellenség a szél szárnyain tovaröpítve j Zalamegye szőlőhegyeiben ütheti föl vészes tanyáját. Megtörtént-e vagy sem, további tudomásom nincs.

egyesek, s hozzanak bár súlyos áldozatot: a vész gyökeres kiirtására — ha már t. i. erről szólhatunk — csak vállvetett közös összműködéssel lehet gondolni. Mert mit használ, habár teljesen megtisztítottam szőlőmet tőle, hanyag szomszédom szőlőleveleit a szél átröpitvén, alig kétszer negyven- nyolcz óra alatt ismét ott vagyok, hol voltam előbb. — Szerény állásomnál fogva, melyet betöltők jelen czikkem közrebocsátásával a közjót illetőleg eleget tettem, ha a vész nagyságára a szőlőbirtokos közönség figyelmét fölhívtam, s a kimondhatatlan károkra, melyek szőlősgazdái eksziszteneziánkat fenyegetik, kézzel foghatólag rámutattam. — Ezt teljesítettem, s többet alig tehetek. — Tárgyilagosan irtain azokról, melyekről Írnom lelkiismereti kötelmemnek tartottam ; —- a dolog további intézése azokat illeti, kik nálam hivatottabbak s a kivitelre képesitettéb bek.

Szekszárd-Bonyhád köz 1889, julius 10-én

Azonban tán elég is volt az igéből — gondolják némelyek becses olvasóim közül — s lássuk a dolog praktikus oldalát és velejét, vagyis: leli.et-e s miként szőlőseink ez.újabb ellensége ellen védekezni vagy sem. Jelen soraimat úgyszólván az észlelet első óráiban Írom, mely idő sokkal rövidebb, hogy sem gyakorlatilag is sikeresnek bizonyult biztos szert ajálhatnék annak elfojtására vagy tovaterjedésére, megakadályozására. E tekintetben tehát egyelőre szakmunkákból vett szerekre kell utalnom a szives olvasót; jóllehet legyenek bár az ajánlott szerek a baj megszüntetésére teljesen biztosak bár, némely szerelés kivitele oly óriási munkaerőt s ebből kifolyólag nagy költséget igényel, hogy az nagy területeknél majdnem kivihetetlennek látszik; — már legalább 8 -9-kros borokat termelő szőlőknél igy van. — Lássunk tehát némely vényeket. így ajánlnak : 100 liter vízben J liter konyhasót föloldva a beteges leveleket esténként megfecskendezni ; — mások 5 rész gipsz és 1 rész vasgálicz- porral a reggeli béhintést ajálják : ismét mások 2 rész viz és 1 rész vasgálh zoldattal a tőkék és ve- nyeger’rjszM: mosását javalják.; — a jövőre való védekezést, illetőleg tavaszszal a levelek és vesszők elégetését s a megmetszett tőkék 10°/0 vasgálicz- oldattal eszközlendő mosását rendelik. A huzamosb gyakorlat van hivatva a fölött dönteni, hogy az ajánlott szerek közül melyik a hathatósabb, vagy hogy azok egyátalában a hozzá kötött reményeket megvalósítják e vagy sem.

Bármily erőfeszítést fejtsenek is ki azonban

H. K.

_

= Kivételes nősülési engedélyek. Plesz Péter (Varasd), Zemán József (Szekszárdi, Márton Péter (Értény), Tóth István (Agárdi, ifj. Müller Jánot (Varsád). Thesz János (Báttaszék). Weinzet- tel Tamás (Báttaszék). Műveli Gotfried (Báttaszék), Schmidt György (Báttaszék), Freier János (Báttaszék), Bleii József (Báttaszék) kivételes nősülés engedélyezése iránt beadott kérelmeik pártolóan terjesztettek fel a minisztériumhoz.

TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉLETBŐL.

Tolna vármegye törvényhatóságának közigazgatási bizottsága julius 8-án gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt ülést tartván, a tárgysorozatból közöljük még a következőket:

Alispánnak a földm. minisztérium ügykörét érintő időszaki jelentéséből:

A folyó év kezdetével életbe lépett állategészségügyi (1888. YII. t. ez.) törvénynek minden iránybani életbe léptetése iránt a kellő intézkedések megtétettek. Ennek alapján a törvényhatóság négy uj állatorvosi állomást szervez, a hatósági utazások lehetővé tétele végett a járási tisztviselők úti átalányát a mostaninak kétszeresére emelte. A járványok ellen az óv- és gyógyrendszabályok megnyugtató módon vétettek alkalmazásba s igy az állategészségügy megnyugtató.

Folytatás a mellékleten.

lyosón keresztül megyünk. Önkénytelenül megállunk s a mi ajkunkon is elröppen a sóhaj, úgy, mint azokén, kik onnan utolszor látták a gyönyörű világot, alattuk a hirhedett Canale Orfano, miben talán még aznap pihent meg örökre testük, mi mindenesetre kegy volt, látva a szörnyű képet, mi tovább vándorlásunknál feltűnt, a börtönben a viz alatt; a koromsötétség négy csupasz kőfal közt a tenger tükre alatt, az utálatos állat-attribútokkal, az iszonyú szag, az enyészetet átélni élő testtel, szörnyűség, a raffinirozott kínzó eszközök látása, az ólomkamrák kínjai, megrendítik az emberi érzést; — csak ki! vissza ! a ragyogó fény, a pompa után ; e szörnyű ellentét, több, mit egy ember lelke kibír, és mind .e borzasztó eszköz szükséges volt-e az oligarchia hatalmát és érdekeit óvni, mégis romba dőlt és ott áll Yelencze, — megvan a hüvely, — roskadozik már az is, de elröppent belőle a lélek. A múlt az, a mi itt szól és megindít, a fény maradványa, a múlt panasza, a legújabb kor erőltetése Yelencze érdekében azt a benyomást kelti, mintha százados álom után valaki lassan kezdene ébredni; fog-e ismét egészen feléledni"? Nehezen, — azt a fokot pedig, melyen állt, soha sem nyerendi vissza. Ahoz az arany hatalma hiányzik. Mostani egyenjogúságunknál nem létezik a vagyon egy ily czentralizá- cziója. Yiribus unitis az újkor is áldoz. Az olasz kormány, úgy látszik, sokat tesz a tőlünk elhódított városért. A Lido fentartása óriási pénzbe kerül. Mint egy keskeny vonal veszi kőiül Yelenczét a Lagúnával együtt, védi a várost a tenger romboló hatása ellen. Ez érdekes véd mű nélkül, mely az emberi kéz egyik legbámulatosalib műve, a várost

már rég elsöpörte volna a hullám. A számokról, mibe ez az erődítés került, fogalmam nincs, de tudom. hogy szédítő magasak, daczára, hogy kizárólag; rabszolgai munka. A köztársaság afrikai rab- szolgái szolgáltatták hozzá a munkaerőt. A Lidon magán semmi szépség nincs. Annak szépsége a viz alatt van. Az egy keskeny, kietlen hosszú móló, betegeskednek rajta mindig újonnan ültetett, de újra elhaló fák s növények ; van kinn tengeri fürdő és néhány oszteria (korcsma), hol pompás vörösbort mérnek: vino di Padua, mi a velenczei nép vágyainak netovábbját képezi. A bor hasonlít kissé a mi szekszárdi óborunkhoz, csakhogy még fanyarabb és sötétebb. Itt különben minden utazó nolens-volens kénytelen bort inni, mert a viz vajmi rossz és kevés. Mindössze két cziszternás kút van Yelenczé- ben, ezek csak esténként néhány meghatározott óráig van nyitva s akkor érdekes látvány, hogy özönlik a lakosság az üdítő nedvért. — Ott reméltem a hires csodás velenczei szépségeket látni, de szörnyű rút banyákon, borzas gyerkőezökün, kis piszkos 16- kete szemű leányokon kívül nem Játtara egyebet, de vigasztaltak avval, hogy szépek csakugyan vannak, de nagyon bezárják őket, a mivel aztán kénytelen voltam kibékülni, sőt biztattak, hogy egy tisztességes nőnek még az ablakon sem szabad kinézni. A Márkus-téren este a katonazene hangjai mellett láttunk mindössze néhány divathölgyet, de azok fur- I csa ruhájukon kívül nem mutattak nevezetest. A hires virágárusnőket is megbámultam. Egyik olasz nemzeti öltözetben elég szép nemes vouásu volt, de nagyon is telt tagokkal, mi a gondos mázzal aáczán eléggé mutatta az első tavasz elmúltát. Minden fel- i

hívás nélkül a sétáló urak gomblyukába tűzik a virágot. kik ha éppen nem ujonezok és meglepett idegenek, ép olyan lelki nyugalommal ismét leszedik és visszarakják az áruig hölgy kosarába. A Márkus-téren az ismeretes galambetetésén kívül gyönyörűek a kirakatok, csupa olasz vagy inkább velenczei speezialitás, mennyi apró csecsebecse, valódi műkincs van itt felhalmozva. Jaj annak, ki vásárolni akar s elárulja tetszését vagy nem tud alkudni ! Az öreg Nicolo Callai szobor-üzlete az olasz és antik remekművek hű, pompás utánzatait tartalmazza, a stilszerü vázák, korsók, nippek halmazát és ha tud valaki alkudni, bámulatos olcsó áron vásárolhat. Képes sokszor az először kórt ár tizedré- szeért eladni holmiját. Szemben a mozaik és üveggyár raktárában már nem nyilvánul annyira az olasz temperamentum. Igyekeznek a korral haladni. Az üveggyár megtekintése igen érdekés. A hajdani óriási ipar egy újra sarjadzó maradványa. A fonott velenczei üvegszálból készült holmi, a hires tükrök, csillárok és végül az apró mozaikból készült ékszerek mindmegannyi speezialitás, sokszor meglepően ízléses kivitelben. Ott is erősen látni az ódonság remekei iránt felébredt érzéket. Az üveg-mozaik, mely oly bámulatos sokaságban díszíti, különösen a Már- kus-templom falait, ismét előszedetik és nem egy ifjút látni lehajolni a mint ódon mintát reprodukálni igyekszik.—A templomok mind műkincsek tárházai ; a Márkus-templom átlátszó alabastrom oszlopaival, a főoltárnál. — A Santa Maria del Erari Canova és Tizian emlókszobraival. Mily ájtatosan lehet itt imádkozni ! Csakugyan igaz, liouy a külső szépség ihleti a lelket, hat a theizinusra, ájtatos-