Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-07-04 / 28. szám
Mellékjét a „Szekszárd Vidéke4, 28-ik számához. Utolsó játszma. JpJií/G-• Asszony, ember nélkül. Bemutatva világosan valódi aszzouyiétemet, miszerint nem vagyok holmi asszbnyíőkötőben járó úri ember, (szellemes, ellenfelem alighanem az in- expressibleben járó hölgy) — a végén kezd ein a dolgot. t. i. Monsieur Pag át Volatjának utolsó ütését elcsapom, kérdve, ki az a harmadik, kinek se ez. se az nem tetszik '? Olyan nincs és ennélfogva nincs •is tons les trois és mivel az utolsó ütéssel fogtuk el a tous les troist remélhetőleg sikerült a ..Pagátfogás." De nem ily értelemben mint azt uraságdd gondolja ! Az öreg asszonyok szeretik ugyan a férj- fogás mesterségét gyakorolni, nem tagadom,'működtem is. már ilyen irányban egyszer-másszor és nem is minden siker nélkül, de Pagátot fogni férjnek már t. j, uraságodat, lemondok szívesen ! Nem mintha holihi tyúkszem keserítené -életünket, de Valóban minél mélyebben pillanthatok Pagát lelküle- tébo, annál kevésbhé óhajtanám vőmn.ek (még a tarrokban sem igen óhajtják) ha csak nem volnék épen boszuálló kédvejnben, de belátom, hogy en$ri malicziát egy oly példás, vagy inkább példátlan jóságu anyós mint én, nem képes megtorolni, tehát szívesen átengedem e feladatot ávatottabb kéznek, mert a megtorlás soha sem marad el, ez erkölcsi életünk egy sokszor .tagadott, de mégis vacd Q * o lódi ténye. Legkisebb szándékom derék ellenfelem „önkénytelen udvariaságait“ egyenként sorra juttatni. Sok volna ismét strimlii, Csillag Anna* poinádé, királyfi, nymph a stbre reflektálni, csak nehány érdekesebb tliómát nem hagyhatok szó nélkül, mert az öreg asszonyok (ugyan nem lehetnek szépek ,s még kevésbhé fessek) mindenek fölött szeretnek beszélgetni és kiváncsiak, szörnyen kiváncsiak ! * En mint nemem egy derék példánya szintén osztozom .e tulajdonban, még pedig igen nagy mértékben. Látva Ultimo ur replikáját, ez volt első érzetem. Mindig megvolt ogy főgyöngéin, ha olvasom, a sorok közt vágyom olvasni és különösen szeretek az irú individualitása, személye után kutatni, szellemi terméke nyomán (elég érdekes stúdium). Ezen említett szokásom által egy kis gyakorlatra tettem szert e téren, még ott is a hol nem domborodik ki tökéletesén az iró egyénisége, még ott is tudtam helyes következtetéseket vonni. Pagát Ultimo dicséretére legyen mondva (mert írónak az mindig bók) a replikában a munka igen könnyű volt, lelki szemeim előtt tisztán láttam Pagát Ultimo alakját. Elmeséljem-e az’ álomlátást'? Nem tudom osztja-e még’valaki nézetemet, ki Eltűnőnk sorait olvasta, de én oly különöset' látok. A Pagát sallahgos öltözékében, az ő tulajdon csörgősapkájával. én — egy hölgyet — látok. Igen is egy hölgyecskét, el is tudom képzelni milyen, eleven, (ha a bájos ellenfelem önkénytelen'udvariasságában szenvednék, .azt mondanám : rakonczátlan) fess, nem épen szép, mert első esetben túlságosan pártolta a nem ’szépeket, de pótolja szellemessége, műveltsége (nem csupán a bábeli nyelvzavart értem) és hölgyem ! On mindenek előtt emanczipált, talán művésznő, ás'fogadni mernék, hogy igen szép lába van. Ha csakugyan művésznő, még meg is bocsátható, hogy saját világa szabályaiért lándzsát tör. A. művészeknek igenis meg van engedve, hogy kutassák és mutassák a Szépet, ha mindjárt Isten csupasz teremtménye, (mi a legnagyobb szépség) de mi közönséges halandók a többesszáfuot tesszük és igv nem fo- I gadhatjuk el a kiváltságosak jogait, sőt őrizkednünk j kell szokásaik elsajátításától, nekünk a nuditást J •csak a falra szabad akasztani. (Ott sem szeretem látni, hacsak nem mesteri kéz műve.) Minden a felfogástól függ. A legkevesebb ember tudja Maci art képeiben a form tökélyt, a gyönyörű koloritot bámulni, a gondolat az vámmentes, elcsatangol engedélyezett és tiltott utakon. Azt elhiszem, hogy az említett hölgyecske lábacskáit a szent czél érdeké- ; ben felajánlva (erősen gyanítom, ki lehetett) nem tett rosszat, de a festő ur (kiről mellesleg mondva nem sokat tartok, mert annyit sem ért a boneztan- hoz,- részarányossághoz, hogy modell nélkül szép lábat tudjon festeni), az nem-e gondolt valamit, már azt bocsássa meg Ultimo uraip (alias), nem lehet meghatározni. A nő legszebb dísze a szemérem, az egy oly kincs, mely csak tömörségében megtámadhatlan. mert c'gyes alkatrészei elvesztve pótolhatatlanok. A mi erkölcsiségünk legtübbnyire a nő sze- mérmetességén alapul. Ha jól emlékszem, újabban Sadi Carnot azt mondta : „La ricliesse d’une nation est la pudeur de ses femmes.“ Pedig a mostani fináneziális viszonyoknál mindennemű „ricliesse“ ránk fér. Fájdalom, az utolsó időben épen Franczia- országból, a hol az iménti mondatot hangoztatják, indult ki a szeméremalkotta korlátok rombolása, mint fölösleges pruderia, mint nem lényeges alkatrésze az erkölcsiségnek. Pedig nem mindenkinek tetszik ezen irány. A most divó naturalizmus hölgyeknél épen nem szép, ha megvetnek minden korlátot. Csak egy főbűn ismertetik el, pedig vannak könnyebb, súlyosabb, nagy. égbekiáltó, halálos bűnök. En a lábmutatást „anticipandó“ a könnyű bűnök közé sorozom, de mivel hála Istennek a férfiak nem mind olyanok, mint Monsieur Pagát,' és arra is kisütöttem, hogy asszony, ezennel elejtem a lábthémát, pedig az legvilágosabban mutatja, mily helyesen következtettem ellenfelem mivoltát illetőleg. A férfiakat kissé ismerve, merem állítani, egy sem szeretné, ha az ő jövendőbelije leánykoriban a lábacskáit (ha még oly szépek is) mutogatná. Hogy egy kis nagystílű mai van dolgom, mutatja ezen állítása is', „egy férj, a ki nejét szereti, nem lehet hütelen.“ Öli mily kevéssé ismeri a férfiakat,! Ha nem volnék esküdt ellensége a realizmusnak, meggyőzném tüstént az ellenkezőről. Még azt is be tudnám bizonyítani, mennyire szokták félteni még azt is, a kit nem szeretnek. Az nem is tartozik a ritkaságok közé. A szeretet korántsem rokon- érzelem a féltékenységgel vagyis inkább nem tételezi fel egyik a másikát, az két különálló lelki tulajdon. hanem mindenesetre létezik a féltékenység különböző neme, sőt majdnem minden lelki tulajdonból kifolyólag származhatik féltékenység. A férfiak őszinteségéről való szavait nem is veszem komolyan (sőt alig merem elárulni az egészet sem igen) az írói egyén megfejtett problémája fényes perspectivát nyújt czéljait és eszközeit illetve | és igy a saját érdekében ajánlom : ne bántsa az irónókjét, nem lehet tudni kit talál legjobban az oly I helyes , észrevétel a nőket megillető térről, alakról 7. szám. Szekszárd, 1889. julius 4. llv^^^PSt/vS^“ mmuERu. •'ll !\\ AlBafe.->£MEr^,I’VS»' 31 |m iip 8$/ ' • Si ii^^V*it^^-, Szerkesztő-tulajdonos : Geiger Gyula, a kihoz ugy a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, mint a hirdetési ill* Im 1 ®s előfizetési pénzek, küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárd, Sétpatak-utcza 11ÍB. Y Memelenik minden hóban egyszer s állandó havi mellékletét kepezi a ,,Szekszárd Vidékének*', s ennek előfizetői ígm ' . 4 ingyen* kapják. . 1/ Külön m 3-g r e n d *e 1 y e egész évre 2 forint 50 krajczár. // ZEtEircLetö czégeink szives figyelmé'be. Ka a beküldő hirdetményét a „Tolnamegyei Hölgyek Lapjában“ kívánja felvétetni, kérjük c körülményt különösen megjelölni, A divat-, és női munkákra hák-, ókszer-pi'pere-ezikkek, általában hölgyeinket érdeklő hirdetéseket lehetőleg itt fogjuk közölni. Hirdetési díjak: mint a főlapban.
