Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-05-02 / 19. szám
SzelcszáircL "X^icLékea postai tarifák és posta-üzleti szabályok 67. §-ában foglalt határozmányok értelmében portómentesen szállítandó, ezentúl az említett tarifák 28. §-ának 2. pontja alatt körülirt módon, kizárólag portómentes utalványnyal adandó postára. Ez alól természetesen kivételnek van helye akkor, ha az elküldendő hivatalos pénz corpus delictit képez, vagy pedig ezüst, esetleg arany pénzből áll. Idegen sorsjegyek lebélyegzése. A hivatalos lap ápril 26-iki száma a pénzügyminiszter egy hirdetményét közölte az idegen (helyesebben külföldi) sorsjegyek lebélyegzésére vonatkozólag. E hirdetményből közöljük a következőket: A Pálffy, Salm, St-Genois, 41/2°/0-os trieszti, Windischgrütz, Clary, 4°/0-os dunagőzhajózási, osztrák eitel, 4°/0-os trieszti, Rudolf, Waldstein, Sza- niszlóvárosi, 5°/0-os dunaszabályozási, innsbrucki, krakói, Becs-városi nyereménykölcsön, laibachi, 8°/0-os osztrák földhitel-nyereménykölcsönkötvények és nyereményélvezeti jegyek, salzburgi, osztrák vörös-kereszt sorsjegyek ; valamint az 1880. évben kibocsátott 5 százalékos osztrák föld hitel d ij kötvény ek tőkeértékének visszatérítése után eddig már kiszolgáltatott nyereményélvezeti jegyek, nemkülönben a budapesti tőzsdén 1889. évi április hó 10-ig jegyzett külföldi nyereménykötvények, nevezetesen az 1881. évben kibocsátott 100 frank névértékű 3 százalékos szerb sorsjegyek (bélyegilleték 7 krajezár) a közforgalom tárgyát csak úgy képezhetik, ha fölülbélyegeztetés végett bemutattatnak. A bélyegeztetés elmulasztása azonban ezen értékpapírok birtoklására befolyással nincsen, úgy szintén az azokra eső nyeremények felvételénél sem fog akadályul szolgálni. A magyar állam által eddigelé kibocsátott nyeremény-kölcsönkötvényekre (Magy. nyereménykölcsön és Tisza-szegedi kölcsön) s a magyar korona országaiban egyesek vagy intézetek által törvény vagy konnány-engedélylyel eddigelé kibocsátott nyeremény-kötvényekre (gróf Keglevich, budavárosi, magyar vörös-kereszt egyleti, Bazilika, ilósziv sorsjegyekre s a magyar jelzálog hitelbank nyeremény- kötvényeire), végül, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya által kibocsátott kötvényekre (1854-iki, 1860, és 1864-iki osztrák államsorsjegyekre) azonban ezen törvény határoz- mányai ki nem terjedvén, azokat nem csak, hogy nem szükséges lebélyegeztetni, de ilyenek lebélye- geztetés végett el sem fogadhatók. Az értékpapírok egy része illetékmentesen, a külföldi sorsjegyek egy része azonban csak a III. fokozat szerint járó bélyegilleték lefizetése mellett bélyegezhetők felül. A felülbélyegzésre a folyó évi május hó 1-től bezárólag május hó 30-áig terjedő határidőt tűzöm ki. Az értékpapírok ezen határidőn belül lebélyegzés végett a vidéken bármely kir. adóhivatalnál személyesen vagy megbízott által mutatandók be. Azoknak postai utón való beküldése megengedve nincsen, miért is azok átvétele ily esetben megta- gadandók s azok visszautasitandók. A bejelentő értékpapírok kimutatásba foglalva mutatandók be, mely kimutatás az esetben, ha 15 darabnál kevesebb értékpapír nyujtatik be, egy példányban, ellenesetben pedig két példányban állítandó ki. E kimutatások mintái a felülbélyegzéssel megbízott hivataloknál betekinthetők és a meddig azok készlete tart, a felek által ivenkint 1 krnyi előállítási áron megszerezhetők. A kimutatásba a felek beirni tartoznak : a) a bejelentendő kötvények számát ; b) a kötvények megnevezését; c) azok névértékét, és d) azok sor- és nyerőszámát. Ezenkívül a kimutatást, a bejelentő felek vezeték- és melléknevük, polgári állásuk s lakásuk kitüntetésével aláírni kötelesek. Árvák ügye. A folyó év ápril 24-én a délutáni vonattal érkezett városunkba Krancz József cziniz. miniszteri tanácsos, Bosnyák Zoltán miniszteri fogalmazó kíséretében, hogy a vármegyei árvaszék s a vele kapcsolatosan működő vármegyei gyámpénztár, valamint a vármegyei tiszti ügyész hivatalos ügyködését tüzetes vizsgálat tárgyává tegye. E vizsgálat megejtósét különben maga a vármegye kérelmezte. A megyei árvaszéknél ugyanis a restanczia, a du- naföldvári hosszabb időt igénylő vizsgálat s egy árvaszéki ülnöki állás be nem tölthetése s a forgalom növekedése miatt, meglehetősen felszaporodott, s igy gondoskodni kellett uj munkaerő alkalmazásáról, • esetleg a kezelés gyorsítása czéljából annak lehető egyszerűsítéséről. Krancz J. min. tanácsost, ki hasonló ügyben most volt a 24-ik vármegyében, a vonatnál Simontsits Béla alispán s Kurcz Vilmos megyei árvaszóki elnök fogadták s itt időzése alatt főispán ur ő méltósága s megyénk alispánjának vendége volt. Megérkezése után mindjárt a vizsgálat meg- ejtéséhez látott. Sorba vette az egyes árvaszéki ülnökök ügyiratait, s a hol némi pótolni valót vett észre, felvilágosítást adott. Megvizsgálta az elnöki pénzkezelést; az iktató, kiadó, nyilvántartó, számvevő s irodai személyzet működését, a vármegyei gyámpénztárnál a mérleget, pénztárt és könyvelői naplózást, a főkönyveket, leltárt, pénzjegyzéket, az állandó és átmeneti letétkezelést. Különösen kiemelte a gyám pénztárnál a tiszta, szabatos könyvelést s általán véve a pénztár kezeléséről alispán urnák külön is elismerőleg nyilatkozott. Végre vármegyénk tiszti ügyésze működésének megtekintésére szentelt rövid időt s pár lényegtelen megjegyzés tevése után összegyüjté az árvaszék fogalmazó személyzetét, figyelmezteté őket kötelességeik lelkiismeretes teljesítésére. Megígérte, hogy a részletes utasítást a minisztérium nemsokára el fogja küldeni. Ezután búcsút vett a megyétől, az ülnököket még egyenként meglátogatván hivatalos helyiségeikben, s a déli vonattal visszautazott Budapestre. Séner János f Városszerte általános részvétet keltett mindenütt az intelligenczia és polgárság körében egyaránt, hogy a mindenki .által szeretett, tisztelt és becsült S é n e V .János bácsit is elszólította az élők sorából a kérlelhetetlen halál, mely mintegy tetszeleg magának gyászba boritó munkájával, midőn legjobbjainkat, legjelesebbjeinket egymás után sírba dönti. Nem kímélte meg az örökké fiatal lelkű, minden nemesért buzgó Séner János bácsit sem, ki múlt hó 25-én a reggeli órákban hunyta le örökre szemeit. Példányszerii élete megérdemli, hogy az utókor tanulságául róla bővebben megemlékezzünk. 1816. junius 10-én született Szekszárdon ugyanabban a házban, a honnan örök nyugalomra kísértetett. Atyja volt 50 évig a szekszárdiak kedvelt és országos hírnevű kántora : Séner Ferencz, kinek vezetése alatt a szekszárdi nép templomi éneke mintaszerűnek volt mondható, — anyja nemes gyi- móthi Gyimóthv Rozália, mindkettő 75 éves korában hunyt el. Kora gyermekségétől fogva a zenéhez különös szenvedéllyel ragaszkodott s a zene minden ágában jártas volt; s a legtöbb hangszeren tudott játszani. Különösen a klaszikus zenében iparkodott zenei tehetségének érvényt szerezni. Mint zeneszerző számos művet irt, ezek közül különösen kitűnik az édes atyja emlékére irt „Requiem“, mely a fővárosi zenekritikusok tetszését is nagyban megnyerte. 1833-ban ő alakította meg a mai napig is tön ál ló szekszárdi dalárdát s igy ez volt az első az országban. Az első évben csak 4 tagja volt, mind a 4 alapitó : Séner János, Halász József volt megyei főszámvevő, Schuler József, hantin kántor és Kálmán Péter birtokos. Mint kiváló zenész házánál megfordult: Reményi Ede hegedű művész Plotényi Mihálkovics, Állaga Géza, Servaci Ferencz stb. Báró Augusz Antal kiválóan szerette, s midőn L i s z t Ferencz, a zongora király Szekszárdon volt vele együtt látogatásával tisztelte meg. 1833-tól 1848 -ig tanító volt a belvárosi iskolánál. A szabadság haivzot ő is vitézül végig küzdötte mint honvéd-huszár ; mint lelkes hazafi csákótól a sarkany- tyuig önmaga ruházta fel magát, mig a lovat is ő maga vette. 12 csatában vett részt. A szabadság- harcz lefolyása után egy ideig bujdosott, s hogy fel ne ismerjék egy ideig mint fuvaros követ hordott. Mig végre 1852-ben megválasztották a szekszárdi takarópénztárba pénztárossá s o tisztét 33 évig legbecsületessebben viselte. 1885-ben nyugdíjazták teljes fizetéssel. Érdemeinek elismerését I)r. Kramolin Emil akkori vezérigazgató méltatta a közgyűlésen, s e beszédét jegyzőkönyvbe iktatták. Mint férj, mint nagy családos ember mintaképe volt az embereknek. 6 gyermeke maradt, kik ma mind önnállók. Yárkonyi Sándor lapunk kiadóhivatalának buzgó vezetője és jeles munkatársa atyját, főmunkatársunk pedig nagybátyját gyászolja a bol- dogultban. Szerénysége határos volt népszerűségével. Két ember volt Szekszárdon, kiket a köszöntésben nem lehetett megelőzni; az egyik Séner János volt. Különösen ki kell emelnünk, hogy a szekszárdi dalárdának 1833-tól tehát megalapításától 1872-ig, tehát közel 40 évig karmestere volt. Azóta tiszteletbeli tagja. Halálát neje kivel 1853-ban kelt össze, 6 gyermeke, 12 unokája, nagyszámú rokonsága, s még nagyobb számú tisztelői gyászolják. Becsületességénél szerénysége volt nagyobb. Került minden feltűnést. Polgártársai őt a hatvanas és hetvenes években megyei bizottsági taggá, városi képviselő- testületi taggá, iskolaszéki tagsággal tüntették ki. 1865-ik évben az ő kezdeményezése folytán alakult meg a polgári zenekar, mely ma tűzoltó zenekar név alatt szerepel. Ilyen munkás, érdemekben gazdag életpályát fejezett be a boldogult, kinek élete, működése Szek- szárd történelmének legszebb lapjain fog helyet foglalni. Áldás emlékére. A család a következő gyászjelentést adta ki: A család fájó szívvel tudatja a felejthetetlen jó férj, atya, nagyapa és ipa Séner János a szekszárdi takarékpénztár nyugalmazott pénztárosának és 1848/49-iki honvédnek hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, 1889. évi ápril hó 25-én reggeli 6 és V2 órakor, munkás és példás életének 73-ik, boldog házasságának 36-ik évében, végelgyöngülés következtében történt gyászos elhunytét. A boldogult földi maradványai folyó évi ápril hó 26-án délután 5 órakor fognak a róni. kath. egyház szertartásai szerint a halottas háznál beszenteltetni és a szekszárdi róni. kath. alsó temetőben öröknyugalomra tétetni; — az engesztelő szentmise-áldozat pedig e hó 27-én reggel 8 órakor fog a belvárosi plébánia-templomban a minden- ség Urának bemutattatni. Szekszárdon 1889. évi ápril hó 25-én. Béke hamvaira! Séner Jánosné szül. Kristofek Teréz, az elhunyt hitvese stb. stb. TOLNAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖKÉBŐL. Az egyesület kebelébe beléptek : Varga Béla (Megyes puszta); Gaál József (Dombóvár); Apáth Alajos (lvölesd); Kovács János (Gyapat); Bischitz Márk jMartincza); Ocsény község; Magyar Zsig- Mond (Szántó); Tóth Vilmos (Apáthi); mint részvényes tagok : Döry Zsigmond (N.-Dorogh) ; Szabó Mihály (Tolna-Szántó); Szászy Antal (Mözs);Stra- szer József (Felső-Iregh); Fischer Sándor (Pincze- liely); Strnád Ede (Báttaszék); Győry Vilmos (Bát- taszék); Tolna-Szántó község; mint óvdijas tagok. A tolnamegyei gazdasági egyesület hivatalos közleményei. * beszerzési források. Kis-Kajdacson Perez el Lajos urnái 12 hízott ökör, és 2 hízott ártány — körülbelül két métermázsásak — eladók Megtételre kerestetik. Kovács János egyleti tag Gyapáról 15 métermázsa tavaszi borsót keres. * E rovatban a gazdasági egyesület tagjainak az egyesületi elnök vagy titkár utján beküldött közleményeit díjmentesen közöljük. HELYI HÍREK. — Személyi hírek. Szeifricz István kanonok, pécsegyházmegyei főtanfelügyelő és dr. H inka László káptalani ügyész, hivatalos dologban, pár napra Szekszárdra jöttek, s innét másnap kimentek Puszta-Hidjára a Szedresen alapítandó uj plébánia rendezése és alapítási ügyében. Varasdy Lajos, Tolna vármegye kir. tanfelügyelője, egészen jobban van s hivatalát már legközelebb át fogja venni. — Esküvő. Pápay Gyula paksi órás ápril hó 29-én tartotta Szekszárdon esküvőjét Póseh Mariska kisasszonynyal. Folytatás a mellékleten.
