Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-04-04 / 15. szám
tott óriási esernyőbe botolva hanyat-liomlok vágtam' magamat előtte a nedves fedélzeten. Egy ideig gondolkoztam, váljon feláljak-e ? és hogy nem volnék-e érdekesebb, ha sérülést-affek- tálnók? de a szívtelen teremtés hangos kaczaja által csakhamar magamhoz térítve, az említett esernyő állványba fogódzva ruganyosán ugrottam fel és heptczi! szerencsés utat nagysám kiáltással sietve sántikáltam le a fedélzetről, fogadva, hogy a hol ezután a terpentin szagot megéreztem, azt a helyet egy mérföldre elkerülöm. Azonban ez eset által mégis okultam. Azóta nem nézem a czipőt és a ruhát, hanem a lábat és a testet akarom látni. —--------Ha minden férfi igy gondolkoznék, akkor önök, édes hölgyeim, kedvesebb gondot fordítanának az á la mikádóra, a hegyes vállakra, a turnürre, a hajtott sarkakra és a többi toilette-tárgyakra, melyeknek létezését mi férfiak jól ismerjük (és sokszor még sem látjuk, illetőleg későn vesszük észre) Szeretem hinni, hogy kedvességnek mindenben tökéletesek és kifogástalanok és hogy száz hölgy között csak egy van, a ki — műbájos. Ámde melyik férfi van biztosítva, hogy az a századik bájos mű- darab nem-e neki jut osztályrészéül ? „D’rum prüfe wer sich ewig bindet.“ En tehát nőmet, mielőtt elveszem, látni akarom. Nem furcsa kívánság ez, szép hölgyeim. — habár egy kissé szokatlan, — habár jogos és felette előnyös. Tegyük a dolgot alaposan. Az önök szép koszorújából elém be lép. egy kedves, kellemes, szellemes hölgyecske. (Nem kétlem, hogy önök mind bírják eme szép tulajdonokat, de fájdalom, törvényeink szerint én nőül önök közül csak egyet vehetek. E meglepő jelenség csengő hangjának füleim első érintése után elhatározom, hogy elveszem, de előbb látni akarom, — sans culotte. Most azt hiszik hölgyeim, hogy először is a fej, vagyis az arcz leírásával foglalkozom. Ez felületes dolog volna. A fiatal női arcz mind szép, — még a csúnya is. Azok a mosolygó ajkak, szemek, az arcz természetes üdesógével a fiatalságnak olyan megszokott elválhatatlan mellékletei, mint a virágnak az illat. — A bizonyos kort meghaladt hölgyek pedig vegyék szives figyelműkbe, hogy számtalan virágnak nincs ugyan illata, de szépségével mégis elbűvöli a szemet. Mint mondám, vegyük a dolgot alaposan. Az alap pedig lent keresendő ; az pedig a láb (de nem a czipő!) Önök előtt az az utolsó, és pedig éppen annak kellene az elsőnek lenni! A fejőkre nem állhatnak hölgyeim ! Es a házas életben is azok a, legboldogabbak, a hol a nő nem teszi fél a fejét. Es higyjék el kedves hölgyek, a férj mindig büszke ám az olyan menyecskére, a ki támogatás nélkül is képes a lábán állani. Hogy | a női láb mily elragadó szép -— ha szép ! ? — arról önöknek fogalmuk sincs! Nincs, hölgyeim, mert különben nem préselnék testüknek ezen gyönyörű tagját azokba a hegyes orrú, hajtott sarkú kínzó eszközökbe. Elnyomoritják lábaikat csak azért, hogy kis czipőjük legyen, melyeket aztán, ha levetnek, ott vannak az egymásra szorult, sőt egymásra nőtt tyukszemboritott lábujjak. Ha az én féleségemnek ilyen lába volna, engem az vinne a .sírba. A lábak ép oly gondozást igényelnek, mint a kezek. A körmöknek a lábakon ép oly rózsásaknak kell lenniük, mint a kezeken. Arra ugyan ne építsenek, hogy azt úgy sem látják, ■— én például a ■feleségemnek a keze helyett mindig á lábacskáit fogom csókolni. Miután a lábakról helyszűke miatt többet nem irhatok, menjünk feljebb. Hová futnak kedves, hölgyek! ? Nem szándékom önöknek anatómiai felolvasást tartani; bár. szerettem volna önöket egy kissé magukkal megismertetni, — de lia nem kívánják, emelkedjünk tehát az előttem álló nyúlánk alaknak egészen a nyakáig ... — de még sem 1 a kezekről muszáj önökkel beszélnem.. A társadalmi szokás magával hozza az önöknél megszokott és már mibe. sem vett'kézcsókot. Nem mondom, lehetnek és vannak kezek, melyek a csókot igenis megérdemlik, de a legtöbb női kéz — megbocsássanak, drága hölgyek — bizony nem érdemli meg. Ideje volna ezt a régi szokást reformálni ak- . képen, hogy ezután á nők csókolnánk meg a férfiak kezét. Elvethetik ezen javaslatomat, nem kabinet- kérdés, — de azt,, ha érdemről van szó, csak nem fogják tagadni, hogy azon kezek, a 'melyek önökért fáradoznak, a melyek önöket védelmezik, inkább megérdemlői a csókot, mint azok a fehér, apró göd- röcskékkel ellátott paták, melyek már a természetből is a semmittevésre látszanak teremtve lenni. Ja-ja-jaj ! ! csendet kérek hölgyeim! még a nyelvekről nem kezdtem beszélni. Tudtam, hogy darázsfészket túrok fél, midőn a hölgyeknek dolog- talanságról kezdek beszélni. Kapitulálok! Sietve ismerem el, hogy igenis az önök kezecskéi dolgoznak, 'különösen ha sejtik, hogy férfi látogató érkezik a házhoz. Azután meg önök zongoráznak is, mig hajadonok szívesen, .aztán már kevesebbet vagy soha. Egy barátom pár év előtt nősülve elvett egy leánykát, a ki szintén kitünően zongorázott. Midőn nem régen felkértem a játszásra, a felelet az volt. hogy ő leánykori óta még nem ült a zongora mellett és nem is fog, mert a karja fáj stb. „Tudnod kell barátom, — tévé hozzá a férj, a ki őrjöng a zenéért, ■— hogy nőmet leginkább zongora játékáért vettem el. Menyasszonyomat a zon-. gora mellett szerettem meg és mióta nőm, minden kérésem hasztalan, egy akkord érintésére sem bírhatom rá.“ Látják kedves hölgyek, önök ilyenek 1 Ez pedig máskülönben egyike a legkitűnőbb asszonyoknak. mert ő nemcsak férjének, hanem másnak sem játszik. A legtöbb nő e tekintetben csak férjével tesz kivételt. Minek annak játszani ! (persze elég ha kijátszszák). S-ez mindennel igy van. Ha önök egyszer asszonyok, az‘önöket legkevésbbé érdeklő egyén a férj. Öltözködnek, tetszelegnek, — de nem a férjnek ; kaczérkodnak, hódítani vágynak, ■—■ de nem a férjet. Lapokra terjedne, ha le akarnám Írni tapasztalataimat e téren. Midőn aztán a férj, a ki eleinte féltékeny, kéTolnamegyei Hölgyek Lapja. sőbb közönyös, utóbb hűtlen lesz, — akkor önök elsopánkodnak a kávésasztal mellett, hogy a férfi mind egyforma, — a mivel azt akarják mondani, hogy mind rossz Pedig dehogy, azok között is van kivétel. — hogy csak egyet említsek, itt vagyok én. En, ha Ízlésemnek megfelelő nőt találok, őt még az örökléten túl is fogom egy-két napig szeretni. I)e ő majd törekedni is fog mindenképen, hogy hűségem rendíthetetlen maradjon. Ő csak férjének kedvét keresendő, csak annak kíván tetszeni, csak azt fogja meghódítani újból, újra és ismételve. Férje előtt soha sem fog homályos fehér pongyolában megjelenni, hanem mindég tiszta lesz, csinos és fess. De aztán fel is fogadhatja ám veszély nélkül a legszebb szobaczifizákat, én ugyan egy nap csak kétszer se simogatom meg őket. De igaz, az önök fejecskéjéről egészen meg is felejtkeztem és jövendőbelim mind eddig fejetlen, ámde ez onnan ered, hogy e tekintetben igényeim nem igen követelők. Már fentebb említem a fiatal arczok szépségét,. Soraimból úgy hiszem az is eléggé kitűnt, hogy a hajtornyokat gyűlölöm és nem óhajtom, hogy midőn nőmnek fejecskéjét keblemre szorítva, illatos haját megakarom csókolni, valami mikadó nyíl szúrja ki a szemeimet. És most kerül a sor a nyelvecskékre. Bizonyos okaim vannak oda szavazni, hogy a hölgyeknek a .beszéd mindenkor megengedtessék. De viszont kívánom, hogy a hölgyek csak ott és csak abba csevegjenek bele, a mit értenek. Klasszikus neveltetésben kevés nő részesül, azért nem is kívánjuk, hogy felolvasást tartsanak Cicero, Tacitus, Demosthenes vagy Plato müveiről. Yoltai- ret és Kousseaut is elég, ha névleg ismerik, ha pedig Zola Emil terra-incognita marad előttük, az sem árt, sőt hasznos. Különösen, habár mindenek felett kívánatos, hogy a nő férjét szellemileg is követhesse bizonyos fokig, de azért mentsen isten bennünket a túlokos nőtől! Toll a nő kezében legalább is oly komikus látványt nyújt, mint férfi kezében a főzőkanál. — Ezzel nem akarom kétségbe vonni némelyek irói tehetségét, valamint az is áll, hogy a legizletesebb pörköltet, melyet életemben láttam, egy férfi, még pedig egy szekszárdi ur főzte és mondhatom kitűnő sikerrel. Csak kár volt, hogy csekély tulsózás miatt nem lehetett megenni. Nem különben az is tény, hogy női kézben a toll veszélyes játékszerré válhat, melynek tulsózott levét azután csupa udvariasságból mi férfiak illatjuk meg. Pár héttel ezelőtt egy ismerős hölgyecskét látogattam meg, •n ki éppen akkor végzett volt be egy éles czikkecskét a „Szekszárd Vidéké “-be. Az illető hölgy nem éppen gyakorlatlan az Írásban, mert már külföldi lapokban is olvastam nevét, mégis midőn a tollat türelmetlenül eldobta magától, kezei a nevetségig tintásak voltak és mint legnagyobb mérget említő a kész műnek porzó helyett tintávali végigöntését (tehát ez olyan többször előforduló eset lehet hölgyeknél). Munkáját olvasva, gyengéden figyelmeztetém, hogy több helyütt a mondat-jelek, ékezetek stb. kiTÄTIG Z A. ( UvV A* V i h a r. Farsangi kép. Irta : Szarvas Mar i s k a. Yállaira segítette a brokát hattyuprómes bemenőkét, a fehér tollazat pompásan simul a szép fiatal asszony kipirult arczához. Megigazította rajta, aztán oda állt mellé, nézett a kigyuladt arczba, keresve a sötét szemek felvillanó tekintetét. Azokra a szemekre azonban fáradtan borultak a pillák, mintha egy sötét lepke szárnya fedné őket; az ajk szorosan összevonva, az egész szabályos szép arczon valamely fájdalom árnya borongott. Keble felett szétnyílt a fehér köpeny s az a kis halavány-piros moh a-rózsa, mely a kivágott derék díszét képezte, lágyan, lassan emelkedett a szív gyors dobogása s a kebel hízás hullámzása közben. Mit is nézhet, vagy mi felett tópelőfihelik ?!... A. vendégek egymásután hagyják el a helyiséget, az öltöző szobában valóságos zűrzavar keletkezik. Egyik felvetőjét keresi, a, másik a báli köpenyét. Selyem belépők, csipke fátyolok, halván rózsaszín muhar pamut kendők fel szalagozva, kasmír gallérkák, egy halmazban hevernek az öltöző helyiség asztalán. A teremben alig lézeng egy-két alak; a lámpák bágyadtan, álmosan pislognak, a Jcboesájtolt, de vékony függönyökön átszürődö hajnal fénye meglial- váuyitja lángjukat, a padlat széthullott virág-maradványokkal tele, oltördclődzött legyező darabok, ösz- szcgyürt tánczrendek, fényes cottillon-ordók mindenfelé .. . Még mindig várta, hogy felnyílnak azok a sötét’ szemek és belekapcsolhatja tekintetét abba az édes sugárzó fénybe. Végre aztán csakugyan felnyíltak, de végtelen szomorúsággal tapadtak reá hosszan. Csak ennyit mondott a fiatal asszonynak : — Minden múlandó!... Hévvel válaszolt: — 0 nem ! . . . Azután elhallgattak mindketten — a nő nézte tovább a fellobbanó, majd kialvó lámpák tánczoló Tényét. Az ifjú nézte a szép szabású arcz bánatos vonásait, s azt a halványpiros reszkető'■moha-rózsát, a fiatal asszony lázasan hullámzó keble felett ! . . . Sárdy Benő abban hagyja a kártyajátékot, a kis csoporthoz közeledik s hiegszólitja nejét : — Készén vagy Bella 2 akkor tán mehetnénk ! . . . A. szép sötét szemek másodszor nyílnak fel, de egészen más, villan meg bennük, mint — előbb ! . . . Összevonja a brocát köpenykét keblén, aztán bágyadtan siklik tekintete környezetűn végig . . . Eszmél. Szivén találja — felrázza a megszólítás a valóra ! Szeme pillanatig az ifjú deli alakján pihen, úgy nézi, mintha delejes álomból ébredne fel, azokat a komoly fekete szemeket, halványbarna ajrezot. Hát lehetséges, hogy a következő pillanat elválasztja tőle ? Hogy a virul ás helyét enyészet, az életét a halál váltsa fel! ? Hogy minden olyan sötétségben olvadjon össze, mint a legsötétebb éjszaka, mint egy reménytelen élet. Vagy lehetséges, hogy egy pillanat alatt megszülethetett ama érzelem, vagy egyáltalán mi ez ? Mi vonzza hozzá ? Egy valami azt mondja a szívben — igy akaVom ! » Itt megállj ! KövesdMidulatomat, különben megáll dobogásom ! Szünet múlva válaszol: t, — Fel vagyok bővülve, várjunk pár perczig ; akarod ? A férj vállat von. — Pár perczig — legyen — de csupán pár perczig ! Vontatott léptekkel tér vissza a kártya-asztalhoz. a pezsgő hatásától bágyadt szemekkel, unott fakó arczezal nézi az ide-oda repkedő „blattokat“. A komoly arczu fiatal ember visszatér társnőjétől követve a magános tánezterembe s helyet jelöl neki az ajtó közelében. — Itt megvárhatjuk azt a pár perczet.
