Székes-Fejérvári Naptár, 1940
Szépirodalmi rész
— 30 -— No, mi az ? Mit csinál a vezéretek ? Talán bántotta a lelkiösmeret, hogy a menyországhó uan közel húzta föl magát ? . . . Két álló nap nevette a falu a fenehatásos visszavágást. S két álló.nap is ölég volt arra, a sok csipkelődés és gúny között, hogy a Ferkó-pártiak sürgős cselekvésre határozzák el magukat. Mielőtt még őnekik kellene most már megszökni a faluból . . . S a harmadik nap reggelére csak eltűnt a májfa az alsó kocsma udvaráról . . . El . . Mert, hogy az egész faluban nem akadt rá vállalkozó, aki jó pénzért is föl mert volna mászni abba fene magosságba, leszedni az öngyilkos szalmabábot. Kilopták Ferkóék saját májfájukat. Node akkor aztán az újra felröffenő nevetség . . ! Ahogy a Gyuri-pártiak mellükre üthettek nagy diadallal! . . . — Ugy-e, ugye-e . . . ? A híresek ! . . . Aj!. . . ölég az hozzá, hogy a Ferkóék felekezetében most már végső lett az elszánt elhatározás, hogy élet, vagy halállal, de a gyalázatot vérrel köll lemosni! A becsületet itt már nem lehet helyre igazítani mással, csak a bicskával! Meg is üzente ezt Ferkó Gyurinak. De meg ám, bizony, hogy ha érez magában annyi legényi virtust, akkor majd vasárnap ... De ott legyen, álljon ki s el ne bújjon a számonkérés elöl! . . • Hanem hogy még ilyent . . . Hogy éppen a Gyuri el ne bújjon ... No megállj csak, te Kálmán Ferkó, egykori jó cimbora! . . . Ez a játék már nem babra megy ugyan! A veszedelem már délután fenyegetett a kitöréssel. A Gyuri pártiak elindultak felső kocsmából csapatosan, veszett nótaszóval, hogy a fél falu kiállt a csudájukra. Ugyanúgy a Ferkó társasága is nólás sétatüntetést rendezett a felsővég irányába. Csak úgy elindult a másik fél felé mindegyik, hogy lássa a világ, olyan nagyon még nem szűkéinek egymástól. A patika előtt értek volna össze, de csak ment, haladt mindegyik csoport fenenagy nótázással, egymásba kapaszkodva és egyik fél se mutatóit hajlandóságot, hogy a másikat kikerülje. Egyik-másik nézőnek már borzongott is a haja, hogy no, ha ezek most egymáshoz érnek, hát lesz ott mingyárt olyan összecsapás, hogy még egy kiadós búcsúi haddelhaddnak is beillene. Két lépéssel már egymás előtt meg is állnak, abbahagyják lassan a nótát és csak néznek egymással farkasszemet a vezérek, Gyuri meg Ferkó. Aztán megszólal Gyuri kemény dölyfösséggel: — No ? Mi köll, gyerek? Nem tudod, hogy a nyálasoknak illő dolog kitérni a legények elül ? Előreveti a lábát erre Ferkó is nem csekélyebb konoksággal: — lppen azt akarom tüled én is kérdezni, taknyos. Isz rendes ember vót az apád, nem tuttá tűle tisztességet tanuni ? Erre aztán már tényleg nem is jöhetett volna más, mint hogy csihi-puhi. De akkor, honnan, honnan se, csak egyszerre közéjük lépett biró uram, teljes való hasas tekintélyével, de főképpen egy vastag görcsös kökényfabottal kiegészítve. Hiába, nem lehetett csinálni semmit. Mert a tekintélyt csak tisztelni illik még is, legénység ide, legénység oda... De azt megígérték egymásnak sürü ökölrázás közben, hogy jól van, iszen majd estére ! . . . Mert estére ott lesznek ők is az erdei mulatságon . . . S szentegyigaz, hogy onnan aztán valakit likas bőrrel cipelnek el! . . . így. így ám, bizony.
