Székes-Fejérvári Naptár, 1940
Szépirodalmi rész
— 31 Magyar Király szálloda SZEKESFEHERVÁR. Pensió 5—6 P-től. Telefon 186. S este tényleg meg is jelent mind a két felekezet hiánytalanul az urasági i kis erdőben, ahol nagy szabadmulatságot rendeztek a tűzoltók javára. Parancsnok uram ki is adta a jelszót, hogy résen legyen minden foghatós ember, mert itt még máma isszonyu cselekmények zajlanak le, alighanem. Mindazonáltal a kezdet szépen indult. Nem volt egy feleselő pisszenés, zajlott szépen a mulatság. Mindössze csak az éreztette a nem jót, hogy a legénység két pártja olyan kicsapongó határtalanságot mutatott a jókedvben, ami már csak tromf lehetett közöttük. Danolt, hujákolt mindegyik fél és táncoltak rogyásig. . Ott volt Julis is, de késó estig nem hívta táncba se Gyuri, se Ferkó. Erre még nem volt itt nyilván az alkalmas pillanat. Mert az úgy is csak olyanformán lett volna, hogy amint egyik legény táncrakéri, tüstént lép oda a másik is . . . Aztán . . . Node olyan idő volt most, olyan áldottszép, föld, fák, virágok illatától sürülő, mámoros este volt, hogy Ferkó földhözcsapta a kalapját és kifordult a táncolok karéjából. Lement az erdőalatti tisztásra. A bokrok gyanúsan mozognak, itt-ott sutyorgó hangok és halk cuppanások. Négy-öt leány viháncolva, karbafogózkodva fut el mellette, sudárak, pajkosak, ölelnivalók. Ferkó száraz torokkal nyel egyet Megölelnék most én is valakit, — gondolja, aztán odább indul ténferegve. Az egyik bokor árnyékában egy legény cigarettázik magányosan. Gyurka! . . . Mire Ferkó észreveszi, már szembe is állnak egymással és ujjaik önkénytelenül is rámarkolódnak a bicskára. Miért, miért se, csak állnak egymással szemben és kemény dac merevíti a nyakukat. Körül a bozótok akkor már ropognak, mert valaki hirtelen szétsugdozta a mulatók között, hogy itt a nagy eset, az erdő alatt egymást keresi a két legényvezér!. . . A két elsólegény pedig áll egymással szemben konokul, a virtus és a legényböcsület kötelez, itt most valaminek történni köll 1 . . . A kishitüekben már szüköl a szorongás, emelik-e a kezüket egymásra és nicsak, jaj, van-e valami a markukban, ahogy előhúzzák a zsebből ? . . . Ekkor azonban megzörren a mellettük sötétlő bokor is és egy rosszfelé bódult pár összesimulva bontakozik ki az ágak közül. A két legény meghőkkenve nézi pár pillantásig. A Julis! ... A Bodor Julis! . . . A Bodor Julis, az ántiját! . . . Meg ... ki az a legény még, ugyan? . . . Aztán újra fölemelkedik a kezük, félúton megáll tétovázva és nagy parolával csattan össze a markuk: — Szerbusz, testvér, öreg pajtás!... A muzsika zengett a térségen, a banda mintha külön őnekik húzta volna, ahogy összekarolódva megjelentek a körben és kilenc kislány lánca fogta őket gyűrűbe: — Legény urak, táncolni! Kinéznek maguknak egyet-egyet és beálltak a gyűrűbe, de még Gyuri rácsap a kupájára széles jókedvvel: — Hej, cigány! . . . Vágok olgan sűrű-sűrű-sűrű rendet [a réten, Kilenc kisláng nem szedi föl a héten!... Tavasz utolja volt, a levegőben a mezők balzsama sűrűsödött és az erdőalatti földeken alázatosra bukó fejjel várta már a gabona a fiatal erőt . . . Jegesi József.
