Székes-Fejérvári Naptár, 1940
Szépirodalmi rész
- 29 — IffhmlHf IfflíVifllll cserkész, turista és leventefelszerelések szaküzlete IVniDIUI uUrUiV Székesfehérvár, Kossuth-utca 5. — Telefon: 397. így-A másik meg : — Komám, talán kevés esső vót tefelétek, hogy nem nyőtt meg a májfátok? Minálunk se sok vót, de a mienknek szép leány öntözgeti ám a tüvit, tudod-e ? Ezen mód. De ennek már jelentősége is volt... Ezt aztán nem is lehetett annyiban hagyni I — A Gyuri-párt megtanácskozta a dolgot és megállapították, hogy ha ez igy folytatódik és nem tesznek a dologrul ők is, hát akkor hamarost meg kell szökni minden Gyuri-pártinak a faluból! . . . Mire ébredt hát másnap reggel a falu ? A Gyuri-párti legények hiába fundálták a felső fertályról, hogy lám, de mennyivel különb is az ő májfájuk, mint a Ferkóéké, mert iám no, de ni csak, hová tűnt el a Gyuri-felekezet májfája, a mindenségit? Álért a Gyuri-had májfája sok villogó, tarka kendőjével már többé nem magasodott a falu fölé sudáran, diadalmasan, kihívón!. . . Akik közelről akarták megtapasztalni a csudát, már nem láttak mást, mint egy embermagosságnyi csonka törzset, az udvaron pedig végiében ott feküdt a sudár-szép hires májfa szomorú meggyalázottságban . . • Valami istentelen kifürészelte az éjszaka! Az összeröffenő Gyurka-pártiak úgy néztek ott, mintha az Istennyila durrantok volna közéjük. Ezt nyilván nem tehette más, mint a Ferkó bandája!... De ezért meg köll fizetni! . . . Meg ! . . . Juj, ezért ugyan meg! . . . Mert azt a sok csúfolódást, csipkelődést, példálódzást és gúnyos nevetést, ami most a Gyuri híveire zudult, nem lehet megtorlatlanul hagyni! . . . Nem is ám! Azt ugyan nem ! . . . Aleg kell érte fizetni, de emlékezetesen ! . . De hogyan ? Ők a májfát, a Ferkóékét, ki nem fűrészelik ugyan. Ök ennél különb, virtusosabb módon fognak erre felelni! Akárhogyan is, de ők majd megcsufitják a Ferkó-fertály májfáját úgy, hogy aztán nevethet az egész falu. Akármiként, ha az eszük is szakad bele, majd kifundálnak ők vglamit, de úgy, hogy döntik ki őmaguk azt a hires májfát észnélkül! . . . így az. Össze is ült a banda törni a fejét minden áldott este. Bár egyelőre még nem igen lehetett volna valamit csinálni, mert az alsófertyályon is éltek a gyanúval és őriztették a májfát az öreg Virág Jánossal minden éjjel. Deiszen! . . . Mert íszen . . . ! Hogy történt, hogyan se, mert hogy egy más reggelen viszont micsoda csúfos csudára hökkennek föl a népek, ahogy szemügyre veszik az alvégiek győzelmes büszkeséggel hajladozó májfáját: a sudármagas majusfa tetején, amelyet immár csak a templom tornya haladhatod meg magosságban, ott lengedez, kalimpál a hűs reggeli szellőben egy kitömött emberi nagyságú szalmabábu, nyakánál fogvást felkötve a borosüveg mellé! , . . Aj, a mindenségit neki! . . . Erre kerekedett ám csak el a falu szeme! De azonnyomban a szája is, hogy a falut egyszeriben olyan kacaj kiáltsa végig, amilyen még alig verte föl mostanában. Hogyan a fenében Is juthatott oda föl az a szalmabábu, abba a szédítő magosságba ? Ki volt az a vakmerő, aki oda föl merte huzni? Hát még, mikor a Gyurka-pártiak odaodaböktek úgy a Ferkó pártosok orra alá:
