Székes-Fejérvári Naptár, 1940
Szépirodalmi rész
— 26 — Tartós hullám 6 hónapi garanciával BARTA úri és hölgyfodrász mesternél Székesfehérvár, Nádor-utca 23. I ság és olyan együttes nótaszó, hogy csak úgy hangzik a csillagos ég alja'... Dicsekedhetik-e minden eladóleány ilyen sikerrel? Még hozzá ilyen hirtelentámadt sikerrel! De aztán talpalávalót követeltek a bandától. A két legény kis ideig szívja még a cigarettáját. De szeme sarkából arra pislogat mindegyik, ahol a leány áll. Aztán odalépnek a leányhoz, egyszerre, szinte egy indíttatásra. S akkor csak néznek egymásra, meg a leányra kényszeredetten. Gyuri kölletlenül a sarokba vágja a ■cigarettáját. — Hát, pajtikám, má megin osztozkoggyunk ? Ferkó vállatvon flegmásan. — Nem köll ippen osztozkodnunk, komán, csak huzóggy hátrább két lépést. — Hát azt talán mutasd meg te, komám. Mer én nem szoktam senki előtt visszacurikkóni. — Peig az én is tetüled akarom megtanuni. Mer én se szoktam. Sötétre válik a két legény tekintete és néznek egymással farkasszemet. A fiatalság táncol és kurjongat. De a közelállók már kezdenek odafigyelni. Igen gyanús a helyzet. A leány pedig szorongva és piruló izgalommal figyeli a két legény érte való vetélykedését. Egyszer aztán a környékbeliek azt látják, hogy Ferkó arcát elfutja a pirosság és odaágaskodik Gyuri elé keményen. — Bajod van velem ? Mer akkor szójj, máj teszünk rula! Mire meg csak földurran a Gyuri hangja is: — Öcsém, háfraarc, mer a fikörmödre lépek! így Aztán már kész is volt minden, már markolták is egymás mellén agöncöt. 1 Ekként esett volna a nagy eset. j Hogy a két derék, elsőlegény, szivbéli igaz jó pajtás ezért a haszontalan leányért . . . Nohabár iszen, ami azt Meti . . . * í Hanem aztán evvel egyszeriben olyan pezsgésnek indult a falu élete, hogy attól utóbb még az öregek is vakarni kezdték a kupájukat. Kitört a hadiállapot a faluban ! Mert a két legényt ugyan a mulatságon hamarosan szétszedték, egymásban kárt tenni nem tudtak, de azt megígérték egymásnak szentül, hogy iszen ez azért annyiban nem maradhat, majd még találkoznak ők máshol is!. . . De akkor aztán alighanem, hogy valakinek tényleg letipródik a fikörme! . . . A legénység két pártra állt. i Mert hogy vezér volt mindegyik a legényhad körében. S már mingyárt a következő vasárnap össze is akaszkodott a két párt az alsó kocsmában a cigányon. — Ott mulatozott mind a két fél az ivóban, de külön csoportban persze és addig hívogatták el egymástól a hangászokat, mig egyszer Tamás Misa, a Gyurkafertály alvezére csak ráfordult keményen a prímásra: — Ide húzzátok, az anyátok, minekünk, mer kitolom a szemeteket! Erre már, persze, ki köllött dobbanni Szabó Janinak is, a Ferkó-féle alvezérnek: — Deiszen, szétkenyem a pofátokat, ha innen el tróbátok mozduni, bitangok! (De keserves pálya is a cigánymesterség . . ) Ennél több se köllött aztán a két felekezetnek. Már zúdultak volna is egymásnak, mint az árviz, ha akkor közbe nem ugrik a kocsmárosné, félelmeteshirü, fenekardos menyecske egy foghaios kis husánggal:
