Székes-Fejérvári Naptár, 1937

Szépirodalmi rész

37

— Emlékszel-e még arra a szegéiig j godjon Isten nevében ... Ne tudja beteg asszonyra Öcsém ? — kérdezte meg senki, hogy én temettettem el.. . tőlem, miközben szomorkásán nézett a különösen Mariska nénéd. ködbe fürdő kukoricaszár kupakra ... Emberesen megrázta a kezemet. Meghalt. Nincs senkije ... Itt van Szemembe nézett és én mindent megszáz pengő . . . Eredj a faluba és te- értettem.

mettesd el szegényt . . . Hagy nyu- Akkor lettem én nagy ember.

BESZÉLGETÜNK.

Beszélgetünk a végtelenről.

Ma egymásért dobog szivünk,

De majd tekintetünk kialszik, Elporladozva megszűnünk.

Találkozánk és válni kell majd, Feledni, kik szeretkezénk ;

Az élet titkos lobbanása Többé nem áraszt fényt közénk.

Elcsöndesül beszédes ajkunk És meg nem mozdul egy ideg; Simogató meleg kezecskéd,

Mint férfi-jobbom, — mind hideg.

Az anyagot a nagy kőrútból Ki nem téríti a halál;

Az anyag ős, az halhatatlan : Szétbomlik itt, ott összeáll.

Az óra csak számunkra kondul, Jelenti: béfejeztetett.

Ez a mi létünk véget ér itt —

S ml igér ott uj kezdetet?

Irta. REGŐCZI EXNER GYŐZŐ.

Utánunk jönek mind az élők, ?

E föld, a csillagos világ;

A végtelen hatalmú Isten Egy sorsot mért rájok, miránk.

A mindenség örök szerelmét Érezte szived és szivem,

A míg fönn ringatott kegyelme, Mint gyöngyöt a tengerszinen.

A gondolat a mérhetetlent Szárnyalva járta szabadon, —

Oh, zengjen érte Néki hálát Százszorta gyermeteg dalom.

Ha válni kell, ha kell feledni: Addig szeress, addig becsülj!

A földi ember áldja dolgát,

Ha ez a vágya teljesül.

Beszélgetünk a végtelenről,

De félve elménk nem kutat:

Ki napjainkat ránk deríté,

Imádjuk hittel az Urat.

Barátnői jótanács. Házi bíráskodás.

— Nem tudom, mit tegyek. Két ud- — A férjemmel megegyeztünk a hávarlóm van: az egyik gazdag, de azt zasságunk előtt, hogy minden viszánem szeretem; a másikat szeretem, de lyunkat döntőbíró elé visszük.

az meg szegény. — No és hogy ütött ki a dolog ?

— Tudod mit? Menj férjhez az utób- — Képzeld, a férjem nem akarja elbihoz és az előbbit mutasd be nekem, fogadni a mamát dőntóbirónak.