Székes-Fejérvári Naptár, 1937
Szépirodalmi rész
— 32 -MberM poplandzemében paplan 12 P-től készítés 3 P-től lókai-u. 6. gesztve, látszólag odaadóan figyelt. Később kiderült, hogy csak egy poszméhet figyelt, amelyet a társadalombölcsész fejére pattanva el is kapott. Ä filozófus pedig megszakított vele minden érintkezést. Valahol zörgött a nádas és ropogtak a zsombékok. Propter fellépett egy nádirémnek maszkírozott fűzfára és meglepetten közölte, hogy Lótusz ur töri magát a nádon, mögötte Menyus. De akkorra már közöttünk lihegett az öreg színházi szabó is kicsüngő tiborcmellénnyel, zsakettben. — Szerkesztő ur, — dadogta, — szerkesztő ur, a Hildácska, negyvenegész kettő, Rasputin ur kérem, az Isten áldja meg magukat jöjjenek haza...! Körülnézett elborulva, mint valami csodálatos színháza öltözőben, ahol ő mindenkit illendő havelockba bujtatott egy tizennyolcadik századbeli vígjátékhoz s a pimasz ripacsok mégis fűzfának, nádcsomónak és vadkacsának öltöztek. Úgy vittük haza az öreg rajongót ölben. * Farkasok voltunk ? Fenét. Koszos sakálok, torokhangu dervisek egy véresálmu nemzedék zavaros kamaszságában. A pofaszakállunk vezércikkekből sarjadt s a gallérunk, ha volt, stratégiai lázképektől feketedett. Hildácska temetésén úgy álltunk a sir körül, mint hascsikarós csikók, akiknek álmát, a zörgőcsontu táltost leütötte a sintér. Rasputin fekete harisnyából hasított magának gyásznyakkendőt és a szertartás alatt fogadkozott, hogy kiirtja a három és félmillió penészgombát, amelyekkel ő ugyan jól kijött, amelyek között akadt néhány jellemtelen példány s megölte Hildácskát. Bacilusi arányokban legalább áttért az aktiv hadviselésre. Propter Lótuszékat támogatta s amikor senki nem nézett oda, titokban helyrerángatta Lótusz ur tiborcmellényét a zsakett alatt. A temetésen megjelent a segédrendező is, aki bekötött könyvecskét nyújtott át Lótusz urnák. Hildácska következő szerepe lett volna. Menyus megábaroskadtan álldogált és nem sakkozott, pedig a sirhalmok erősen csábították. Talán valami tulvilági intelemre gondolt, amelynek köszönheti, hogy a legutóbbi lakköntéskor nem lopott el egy darabot. Hildácskának nem kell több lakkcipő. A farkasok naplóját nem vezettem többet. Rasputin búcsú nélkül tűnt el, Propter elhatározia, hogy az elméleti bölcsészetet felcseréli az egyetemmel. Sohasem láttam őket többet. Egy este mentem át lassan a ligeten, ahol hajdan Rasputin a lét titkaira oktatott a szemeteshordóval s akkor láttam, hogy Menyus szaporázza a lóugrásokat. Nehezen ment, mert a kockaköveket azóta kicserélték keramitra. Messziről megismert s egy lapot lobogtatott : — Rasputin irt, idehajints öccse! Fölényes lett és elgpndolkodó. Nősülni akart az őszre. Ám Rasputin. Az embernek tévedt szőke és álmodozó szláv jegenyét ábrázolta a képeslap, olcsó litográfia volt, a jelzés szerint egy kariói nyomdából. Rasputin közölte velünk, hogy jól megy a dolga, késdobáló lett. Eddig csak egyetlen médiumot hajított agyon, de azt már leülte Ohinóban A három és fiimillió penészgombáról nem irt. Hamarosan Menyus is elgyalogolt. Akkor már leszállt az este s a félhomályos utón feltűnt néha a lámpák sárga fénykapujában, amint nagyot rúgott a levegőbe. Alighanem királynőt ütött, mert mintha kuncogást is hozott volna felőle a szél.
