Székes-Fejérvári Naptár, 1937

Szépirodalmi rész

- 30 -legességekben Nénimmé Vizet Bam: Mai ntto 6. íz

amikor megcsömörlött abban, hogy Oroszországban nem akadt megrontani való. Ebben különböztek. Ez a Rasputin itt csömörrel születtett. Mert vannak ilyen esetek. Ismertem bukott képviselőjelöltet, akinek a szégyenéből csak a lírai alapok maradtak meg, mire iró lett és meggazdagodott. Azt még a születése előtt a feje tetejére ejtették.

— Döglött esett, - morgott Rasputin, minden tavasszal az élet harcol az élettel az életért. Nézd a verebeket. Egész évben menhelynek nézik a várost, most valami titkos láz van a görcsnyi testükben s kiverik a szemedet.

A járdán Menyus közeledett sakkozva. Lóugrás szerint vette a kőkockákat s néha kirúgott a ballábával. Parasztot ütött, vagy tornyot. Rasputin vigyorogva nézte.

— Ennek is jó lesz a körmére nézni. A legközelebbi lakk-öntéskor ellop valamit a Hildácskának. Én meg nem rajongok azért, ha a barátaimat háziszarkának minősiti a rendőrség.

*

Az odú, amelynek mélyén háborús lázunk égett naponta héttől éjfélig, kezdte felvenni közönséges képét. Rasputin leszedte a lukas lópokrócokat, amelyeket tapétának használt a tüdővész ellen s a széthasadt ablaküveget két iv miniszterpapir közé szorította, úgyhogy csekély önámitással tejüvegnek lehetett nézni. A falon ismét kiütköztek a barátságos, almazöld penészfoltok és a salétrom. Lótuszné sopánkodott:

— Most itt mi lesz Rasputin ur ?

— Semmi öreganyám! Legalább napközben sem leszek egyedül. Három és fél millió penészgomba megtisztelő társadalmában élek. Lassan már magamat is penészgombának érzem. Csak

attól tartok, hogy egyszer levakarnak és a helyemet bekenik klórmésszel.

A szerkesztőségben reggel elcsipett a szérkesztőm, akinek almatolvajokról és családi botrányokról szállítottam tudósításokat. A fülén piros pattanás lángolt, mint egy szem korai ribizli. Amig beszélt és gyönyörködni engedett rothadó fogaiban, azon gongolkoztam, hogy jó lenne a pattanást jó erősen megcsípni és addig huzni, mig felordit s a füléből kicsordul a vér. Vagy a rlbizlibor.

— Maga fiam szeret a színház körül lődörögni. írjon valamit arról a Lótusz lányról, azt hallom valami kis szerepet kapott s az apja állandóan nyúz érte. Ismeri ?

— Nem, — hazudtam hidegvérrel.

— Nem baj. Csak Írjon valamit az a fontos.

így történt, hogy a farkasok naplója, az almatolvajok és a családi krónikák mellé irói feladatul megkaptam HH- dácska méltatását is rövid, de sikertelen színpadi működése alatt.

Háziszerző lettem Lótuszéknál.

*

Aznap este Propter feltűnő korán és feltüző gőgösen érkezett.

— Találkozóm van az államrendörséggel! — közölte velünk is.

Másnap reggel csatarendben fejlődve bevonultunk Gyantához. Óriási Íróasztal, három hamucsésze és néhány köbméter akta között lakott. Éppen cigarettát nyálazott s erkölcsi intelmekben részesített egy utcakölyket. Rasputin megfogta a kabátomat:

— Téves szobaszám. Ez a birka csak piculázó füszeresinasokkal foglalkozik.

Megnyugtattam, hogy Gyanta közbiztonsági leltárában nyilván Propter ügye is szerepel és maradtunk. Gyanta