Székes-Fejérvári Naptár, 1936
Szépirodalmi rész
— 24 — „4 igaz szó,, Ponton csokWelnbersernétöljó! Üzem: Mai-utca 6 orosz mezőkről és Volga-menti szegény hajósokról. Szegény hajósokról énekeltek valamikor gazdag ezredeslányok. Ez olyan megható volt. Ugyanennek a délelőttjén Tonja álmosan ébredt. — Mamuska, nem aludhatnék tovább ? — kérdezte az anyjától. — Csak ugorj ki az ágyból szaporán, Tonjácska! Meg kell varrnod a ruhádat. Tonjácska szép leány volt. Kendőzetlen és fiatal, szeme, haja fekete s bőre fehér. Hajlamos a tüdőbajra, a sok éjjelezés a füstös ivóban megviselte. Szárazon köhécselt öltözködés közben. — Mamácska, — mondta még ingban — a fiuk közül ki a legszimpatikusabb neked ? Az édesanyja sárgarépát vagdalt. Elgondolkozva felelte : — Talán a Pásztori. Helyes fiú, gazdag. Mindig van pénze. Ez nagyon fontos ma, — tette hozzá, mert mindig attól félt, egy pénztelen lumpba szeret bele. Tonja összecsapta a kezét. — Á Pásztori ? — Nekem is tetszik. Az anyja összehúzott szemöldökkel nézett rá. — Beszéltetek valamiről egymás között ? — Ó, semmiről, mamácska... Csak ő elvenne, azt mondta. Az anyja kezében megállt a kés. — Ha ezt ápád, a kozák közlegény, szántóvető megérhette volna . . . Egy valódi nemes úr! Ilyeneknek birtokaik vannak. — Nem gondolod, mamácska, hogy hogy meg kellene hívnunk? — Nem lehet hamarosan. Ő úgy tudja, hogy mi testvérek vagyunk. Úgy tudja, hogy ezredes leányai vagyunk s nem anya és leánya. Majd lassan kell rávezetnünk az igazságra. A terem, amelyben az oroszlányok muzsikáltak, fénylett, amikor Pásztori szmokingban belépett. Tonja rámosolygott és ekkor a fiatalember úgy érezte, hogy ma be kell vallania neki, hogy csak havi 150-e van és senkire sem számíthat. Visszamosolygott a lányra és ekkor Tonja úgy érezte, hogy ma őszintének kell lennie s meg kell mondania, kogy ő egy meghalt kozákközlegény leánya s a „testvére“ az édesanyja. „Barisnya, harisnya, szeretem magát énekelték és a színes hazugságok tengerén lágyan úszott az oroszok hangja, altató melankóliával. És az igazságot halasztották másnapra. Mindennap másnapra. Melódia feketében. Az első felvonásnak vége volt. A tenyerek szilaj lármával csapódtak öszsze s az ünnepeltetés zajában tombolták ki a régen várt, feltörő sikert, melyet Rápolti György színdarabja már az első felvonás végével elért. A színre vezető sötétes folyosón kis statiszták, kezdő akadémiai növendékek hallgatták a siker túlfűtött, hangoskodó zaját, amig percek múltán halkult a zaj, csendesebb lett. A színpadon és az életben egyaránt legnagyobb színésznő sietett el mellettük. Szeme még fénylett, szája élet nélkül is mosolygott, tökéletes alakja kéjesen meghajolt, amint elfogta, igájába hajtotta, lenyűgözte a siker láza. Odokinn még egy taps, ez már csak a szerzőnek szól, azután kúszik lefelé a vasfüggöny. Uj lárma váltja fel a
