Székes-Fejérvári Naptár, 1935

Szépirodalmi rész

— 33 — IPIs&fillU Hala erdőmérnök, tűzifa és szénkereskedése WIQ Széchényi-utca 28. — Telefon 197. Oltártáblái közül több tiszta aranyból készült. Kincstára tele volt csodálatos művű arany, ezüst, kristály és oniksz edényekkel. Ä krónikás nem emlékezik meg a mozaik díszítésről (hacsak nem erre vonatkozik: cetaturis in chori pariete distinctis) pedig bizonyára már az első bazilikánál meg volt, hiszen a későbbi román és gótátépités nem teszi indo­kolttá. Ott inkább freskót kereshet­nénk, de ennek még irodalmi nyoma sincs. Ä mozaik a bazilikák legjellemzőbb dísze. Itt is így volt, bizonyítja az a sok apró üvegszerü anyaggal bevont kőkocka, amilyent régebben elég sokat találtak, legtöbbször már házak vako­latában. A helybeli múzeumban és a Nemzeti Múzeumban van belőle több darab, de összefüggő kép nincs. Nem is lehet, mert a tűzvészek alkalmával potyogott le a mozaik borítás. A szé­kesegyház kincstárában egy kis feszü­letet őriznek a bazilika mozaikszemecs­­kéivel díszítve. 1862-ben épen a mozaikszernek fel­színre kerülésének köszönhetjük az ásatások megindítását. Pauer János kanonok, a későbbi püspök, egy ak­kor lebontásra került ház vakolatában talált több darabot. Ő hívta fel a Tu­dományos Akadémia figyelmét az ása­tásra. Nemzeti akadozásból indították meg a kutatást és hamarosan annyira feltárták a falak egy részét Henszl­­mann Imre vezetésével, hogy a helyre­állítást is meg lehetett tervezni. A to­vábbi feltárást Farkas Imre püspök (1851—66) megakadályozta, mert az udvarán, ahol a bazilika főrésze fek­szik, nem engedte meg az ásás foly­tatását. így is, bár csak az utca felöli ki­sebb részt tárták fel, megállapították a falak irányát, méreteit, a tornyok helyzetét és az apsziszt. (Kitűnt az is, hogy a falakat, biztosan az Írott em­lékeknek megfelelő átépítéseknél, meg­vastagították.) Érdekes, hogy a falak iránya nem felelt meg az öreg embe­rek emlékezetének, sem a szokásos keletelésnek, hanem attól 28o eltérést mutat. Sikerült egy oszloplábat az ere­deti helyén, a nyugati torony mellett, az alsó rétegben megtalálni és ennek helyéből, valamint a falak hosszúságából az arányokat kiszámítani. Az első for­mánál, az igazi bazilikánál 23 oszloppár lehetett. A bazilika hossza a főhajó szélességének ötszöröse volt. A bazilika eredeti hossza 88.8 méter körül voH, szélessége 35 méter. Később kb. 71 méter a hossza. (A méretek ezért nem kerek számúak, mert akkor nem tizes mértékrendszer szerint dol­goztak, még a felméréseknél is láb és hüvelyk szerepel.) A méretekből látjuk, hogy az egy­kori irók nem túloztak, magasztosnak és hatalmasnak írva a bazilikát, még a mai viszonyok között is tekintélyes nagyság ez. Aj bazilika hossza is ha­talmas méret (majdnem 90 m.), de en­nek elérése nem ütközött különös nehézségekbe, hanem a szélessége igazán meglepő. A középhajó szélessége 10 római lábbal több, mint a később épült hatalmas kölni és reimsi székes­­egyházban, itt 60, ott 50 láb. Az oszlopok az első formánál igen sűrűn állhatták. Ez a sűrűség nem is indokolt az ilyen épületnél, ahol arány­lag könnyű fatetó és nem kőgerenda vagy boltozat nehezedik rá, (a boltozat különben inkább pillért kíván) de a sűrű rendben álló ragyogó oszlopsor mindenesetre emelte a bazilika ünnepi hangulatát. Oszlopai körül az ismert töredékek nem az ásatásoknál kerül­tek elő, hanem biztosan a szétszedés­nél. Jelenleg kettő a Bazilika-téren áll

Next

/
Thumbnails
Contents