Székes-Fejérvári Naptár, 1930
Szépirodalmi rész
— 35 — édes élet, akkor eszembe ötlött a bál, az ifjú szerelmem, megfeledkeztem a halálos méregről... és felgyűlt ben nem a szerelem. Szeretem... édes Ilike nagyon szeretem... Miért nem jött korábban, egy perccel, csak egy pillanattal előbb ? Akkor megmentett volna. Most... Most... már késő... A halál a szemembe röhög... Itt áll... Ilike: Nem tudom, miért nem jöt lem? Mit tudok én? Én csak most érzem és tudom, hogy miért vagyok. János! Magáért... De meghal! Oh megőrülök!... Mentsen fel az esküm alól... Könyörgöm... Orvosért! János: (Elhaló ahangon) Nem... mentem... fel. Már nem... segíthetünk... Ilike Is...ten... vele... (feje előre hanyatlik) Ilike: (Felugrik a pádról, felsikolt) Oh megőrülök... Meghalok én is... A szivem... Megyek utánad... A szivem... Oh nincs levegő... János... János... (összeesik) János: (felkel a pádról és letérdel Ilike mellé) Édes Angyalom, elájultál? Kis bogaram. Te, hát ily nagy a Te szereteted! Amikor ma felkeltél, nem gondoltál arra, hogy ennyire megkinoz a szerelem. Nem gondoltad, hogy eléd kerül egy gazember, aki megki noz azért, hogy a drámáját tovább Írhassa, mert megakadt és ez a jelenet kellett. Édes ártatlan kis jószágom. Ébredj fel édes kicsikém. Megdörzsölöm a szivedet... Ezek a gyönyörű keblek... (Megcsókolja az ajkát) Bocsáss meg te drága ajak ezért a csókért... (Újból megcsókolja). Ilike: Édes anyám már reggel van ? Annyira fáj a szivem. ... Nem felelsz Anyukám ? Csak nem haltál meg te is ? Én meghaltam, a Jánossal együtt haltam meg. János: A lázálom... kis szegényke.. Ilike: Nem tudod édes Anyám, hogy ki az a János ? Az iró, akit annyiszor dicsértél, a Futó János. Hiszen ismered, persze, hogy ismered. Megmérgezte magát és megölte a méreg. Én későn mentem... Ha előbb megyek, akkor... (János ismét megcsókolja, amikor felnyitja szemét) János! A menyországban vagyunk ? )ános: Nem. Itt a földön. Ilike: (felül, körülnéz) Tényleg... János: Ez a mi menyországunk... Ilike: Hiszen maga meghalt, megölte a méreg... János: Nem haltam meg édes Ilikém, nem vettem be mérget. Ilike: Hát akkor? János: Csak mondtam. (János felsegíti Ilikét és felállnak) Ilike: Csak mondta?... Miért csak mondta ? Jáno3: ... Mondtam... hát igen, mondtam... nézze Ilike én iró ember vagyok, irok. .. igen, irok... Most egy drámát irok. Ez a ligeti jelenet szerepel benne. Megakadtam vele, nem ment, el kellett próbálni. KORAI
