Székes-Fejérvári Naptár, 1929
Szépirodalmi rész
— 63 tikál — jó lesz megelőzni. »Apuka édes* meg az »aranyos egy fiút úgy csengett az ajkán hogy a vörös-tanyai segédtiszt elmetiet A szekrényhez lépett. Terepszemlét tartott ruhái közt Kivette a szmokingot, megforgatta, megsimogatta, azután szomorúan visszatette. Nem lehet. Az egyik sárgának a patkója leesett, holnap viszik vasaltatni, egy rudaslöval pedig nem mehet. A hátas lovon elegánsabb is. Ahhoz viszont a szmoking nem illik. Hosszas tűnődés után kiszemelte a sötétbarna ruhát. Ennek bricsesze is volt és ebben érvényesült legjobban karcsú alakja. Felpröbálta a tükör előtt — az inget, a mellényt, a nyakkendőt — meg volt elégedve a szemlével. Hozták a vacsorát. Juli a szobalány tálcán vitte a hideg sültet, — meg a dióstortát, félliter bort! Kopogtatott, kinyitotta az ajtót. Tagbaszakadt, nagy piroképü cseléd volt, érzett már egy kis városi kifinomodás féle is rajt. Az egyetlen fehérnép, akihez Kosaras néha-néha leereszkedett és úgy titokban végig simogatott tekintetével. Juli érezte is azt, ugyancsak tette a szépet. Illegette magát és szemesarkából olyan bizalmaskodó tekinteteteket röppentgetett, hogy arra fiatalembernek a vérének kell forrnia. Most majdnem elejtette a tálat, az ifiur haragosan, ridegen rászólt: — Tegye az asztalra, köszönöm, elmehet. Milyen érdes volt a hangja. Máskor elbeszélgetett erről is, arról is. A kezét is megfogta. Milyen puha, meleg keze volt az urfinak, aztán a hangja, ügy szólt, mint mikor a nagyságosasszony zongorázik. De most mi lelhette az urfit, hogy ilyen vad, — mint az öthónapos csikó a karámban. Letette a tálcát és nagy szelet támasztva maga körül, ki pöndörödött. Az ajtóból még visszavetett egy szemrehányó tekintetet — és csakhamar elhált szapora lépésé az ablak alatt. Kosaras egész éjjel hánykolódott ágyában. Nem tudott aludni. Hol a sarokból, hol az asztalról, — a két fekete szem mindenütt reá mosolygott. Biztatta, tüzelte. Még a falon függő Kossuth kép szemeiben is az övét látta. Nehezen virradt meg. Örült, amikor a keltető béres nehéz csizmáinak kopogását meghallotta ablaka alatt. Máskor gyűlölte ezt a hangot, ma örült annak. Sietve öltözködött fel, azután megindult az istálló felé. Az ispán már akkor ott állott a hátsó domb szélén, kegyetlenül szidott egy béreslegényt, akinek az ökrét megsértette a rúd. Máskor principálisának oktatását maga is megoldotta néhány vaskos szóval, — ma sajnálta a leszidott legényt, aki lóggó orral gyűrte kezében zsiros kalapját — állván gazdája előtt. — Princi — furakodottaz öreghez Kosaras — ma én hozom el a postát. Az ispán abba hagyta a legény egzatninálását és csodálkozva nézett a fiúra. — — Meg ha nem volna ellenvetése, ma délután benéznék a Vörös-tanyára — útba esik, meg meg is Ígértem. Az öreg ispán arcáról egyszerre elpárologtak a harag felhői, elbocsátotta a bérest, az hálás pillantást vetett Kosarasra és eliszkolta közelből. — Nono — szólt — csak nem fogott tüzet a szived ? Jó lesz megházasodnod — mondom —- mert még bajt csinálsz. Fiatal vagy' menj csak! Együtt mentek a tanya felé. Még öt óra sem volt. Akkor kelt a nap a csalitos dombtető mögül. Nagy piros tányérja oda könyökölt a domb szélére — végig tekintett az ébredő tanyán. A levegő csípősen éles — telítve a föld és fonnyadó akácvirág illatával. Valahol — a szomszédban a cséplőgép búgott, csörömpölt a kút kolonca — keservesen bőgött egy tehén, — borjúját hajtották el, — hangfoszlányok úsztak a levegőben — a földre rakott igák közt zörögtek a béresek — a csősz kutyája búgva, szaggatottan vonított. Ébredt a tanya. Kibújt teljesen a nap, — libagágogás, majorság csipogó zűrzavara szüremkedett a párás levegőben. A nap, a tűzzel telt hatalmas kanna — rózsájából öntözte az ébredő mezőt Sárgás-piros fénye uj ruhába •®oS Sí*o S3 3 £•* ca —* -is. a» a> — as tu — -a> fc > ._ •« a> > >3 .qí j-Uj.—~ l —ÍJ., > ■a» a> o «2 E ra> % E-al S raH jaaDi UJ N 00 a> *0 —|É—- g 8 o>2 g ^ ^ C H o 3 N M-8 55 5 — N._ UJ 2 Sí ■x £ ., -a> (/> Hl 00 CJ s3 n 2 “os •a! jc cd 0 RédeyGéza divatcipész Székesfehérvár, Kossuth-utca 4. sz. Tolofnn 1 Nagy raktár saját készitményü úri-, női- IGIGIUII !■ és gyermekcipőkből. Elsőrendű OHTOPÄD cipők szakszerű kivitelben készülnek. —
