Székes-Fejérvári Naptár, 1929
Szépirodalmi rész
— 56 termelésünk 62 százalékát. Hogy milyen jó termőföldeket veszítettünk, csupán azt említem meg, hogy a csonka ország területén az árpa csak 7 8 p termést adott holdanként a háború előtt, de a szerbeknek jutott területen 8'6 q-t, a tengeri a megmaradt területen csak ÍO'I q-t, de a szerbekhez csatolt Bánságban és Bácskában 13'2 q-t és igy tovább. Megnyomorított gazdasági életünk legfájóbb sebe, a csonka ország legégetőbb baja, hogy elveszítettük a Kárpátok gyönyörű gazdag erdőségeit. Hazánknak 12'6 millió k. hold ereje volt, mivel az Älföldön egyes vidékeken csaknem teljesen kiirtották az erdőt. így pl. Szolnok megye területének még V2 százalékát sem fedi erdő. Ä gyilkos békeparancs mit sem törődött azzal, hogy erdő nélkül marad egy állam, s szemhunyoritás nélkül lekanyaritották erdeink 85'7 százalékát. így a csonka országban csupán 1,834'000 k. hold erdő maradt (a terület 11 '4 százaléka s ezzel Európa legerdőtlenebb államává tették hazánkat. Következményei borzalmasak: az Älföldön eltüzelik a trágyát, nem marad meg egy fa sem, ha a didergő nép hozzáférhet. Äz állam legfőbb gazdasági ereje termőföldjében volt, de az a csekély bányatermelés, amely a hegyvidékeken folyt, még is lényegesen hozzátartozott az állam gazdasági önelégültségéhez. Bányászatunk nagy részétől szintén alaposan megfosztottak. Elveszett Erdély és Máramaros minden konyhasója. Erdély földgázmezői. Nyitramegye petroleumkutjai, az összes arany és ezüstbányák s vas-ércbányák legnagyobb része. Elvették tőlünk a hegyvidékek állandó vizű, nagy esésű és igy energiatermelésre kiválóan alkalmas folyóit is, úgyhogy alig maradt valami. Elvesztek a magyar ipar legjobb területei is, nemcsak az ipartelepek, hanem az iparhoz szükséges energiaforrások is; a megmaradt ipartelepeket viszont nyersanyagtermelő területeiktől vágta el ez a minden józan emberi ész megcsúfolásával hozott trianoni határ. Csupán példaképen említem meg, hogy megmaradt malmaink 62 százaléka, de a búzatermelő területekből csak 45 százalék, a cukorgyárak 40 százaléka, a cukorrépa területekből viszont 22 százalék; a miénk a sörgyárak 71 százaléka, de az árpatermelő területekből megint csak 47 százalékot mondhatunk magunkénak ; meghagyták a dohánytermelő területeknek is 83 százalékát, de már a dohánygyárakból csupán 35 százalékot. Ennek a fejtetőre állított békének következménye azután, hogy a békében a gyári malmok minden lóerejére 533 q órlendő búza jutott, ma csak 283 q, a cukorgyárakéra 988 q cukorrépa, ma csak 299 q, a sörgyárak 1 hl. termelőképességére 61 q árpa, ma mindössze 2'3 q. — Tovább is folytathatnánk ezt a szomorú kétségbeejtő és keserű kacagásra ingerlő bölcsesség jellemzését, de mit érünk vele? Egyszóval: mindent elvettek, amit akartak, ami elvehető volt, már pedig az áléit nemzettől nemcsak nemzeti vagyonát, hanem még lelke jobbik felét is el lehetett akkor venni. Äz, hogy elvittek a földdel együtt 4 millió szarvasmarhát, 35 millió sertést, 651 ezer lovat, 4'7 miliő juhot, már csak ráadásnak vehető; az meg már szót sem érdemel, hogy a porba sújtott nemzet testén egy balkáni hadsereg gázolt végig, amely még a maradék földről is elvitt minden elvihetöt.
