Székes-Fejérvári Naptár, 1929
Szépirodalmi rész
— 53 egy kis átkozódás is volt abban a tekintetben De büszkesége megtiltotta, hogy engedjen a fia akaratának, hogy annak az asszonynak a lányát vegye el, aki hajdan neki nemet mondott. Abbm a pillanatban nem gondolt öreg Bogya István a fia szivére, csak a 30 év előtti szégyenére. A fiú kiiódult a szobából, fejét majd beverte az ajtó homlokfájába, amint magába busultan semmire nem gondolva ment kifelé. Az öreg utána nézett, aztán felszegte a fejét dacosan: ne legyen az övé, akit szeret. Miért legyen különb sorsa, mint az apjának? Dem lehetett az enyém sem, akit szerettem, nem akarta, most én sem akarom. Két napig nem látta a fiát Harmadnap meghozták a hirt, hogy felakasztotta magát a határban a ke resztre. Ott van az egész falu, most várják a komissziót, hogy kiszálljon. Az öreg béres mondta el ezt neki reszkető ajakkal. Bement a házba, nem birta kinn az udvaron a levegőt, úgy érezte, hogy szorítja a mellét. E naptól kezdve magába szállott, csöndes ember lett belőle. Bűnbánó vonás ütközött ki az arcán. Egy vasárnap olyan vágyat érzett a templomután. El isballagott a templom felé, de dacos lelke még sem tört meg egészen: elhaladt az utón tovább, nem tudta megalázni magát, hogy bemenjen. Mit szólnának az emberek, milyen gúnyosan néznének rá- Haza ment... De otthon mégis elővette az imakönyvet. Sokáig elkerülte a keresztet. És mikor idők múltával elhaladt előtte, valami nagy félelem, alázatosság fogta el önkénytelenül, — .gépiesen megemelte a kalapját. És azóta mindig köszönt a keresztnek, valahogy úgy érezte, hogy az élete összefügg a kereszttel. És most meglátta a Benyok Marci és kinevette... Boszusan gondolt rá. Pár nap múlva gúnyosan néztek, szánalmasan mosolyogtak rá az emberek. A gyerekek halkan kiabáltak utána valamit, de maga sem értette, mit. Napról napra ingerültebb lett. Estenként az ablakból lopva a szemközt korcsmába kémlelt át és úgy képzelte, hogy ott is róla beszélnek, kigunyolják. Bizonyára azt is mondják, hogy fél a kereszttől. Igen ... a kereszt az o*a mindennek. Aztán hogy ő fél tőle ?... Hangosan felkdcagoft. Az asztalra csapott és dühösen elindult ki a fészerbe. Künn már teljesen besötétedett. Hóna alá vette a fejszét és elindult a határba. Lihegve, meggyorsított lépésekkel haladt Kivágom a keresztet gondolta magában és most már sarkalta a gondolat. Mintha csak ellenségével ment volna leszámolni. Messziről meglátta a homályban, amint a sötétből komoly fenséggel emelkedett ki a kereszt, rajta a Megváltó drága tes*e Odaért. •. egy pillanatra farkasszemet nézett, aztán dacosan felemelte a fejszét és a tövébe sújtott. * Reggel az emberek ledőlve találták a keresztet és alatta... csendesen bezúzott fejjel feküdt a pogány lelkű Bogya István. De másnap már újra büszkén állott a határban a kereszt.
