Székes-Fejérvári Naptár, 1929
Szépirodalmi rész
— 54 — Vettek el tőlünk? f Sokkal könnyebb volna azt számbavenni, hogy mi maradt nekünk? A felosztásnál szabad prédává vált az ország földje az éhes szomszédoknak. A felosztás alapelve a nemzetiségi határok mentén húzandó országhatárok voltak. Igen ám, de Magyarországon, éppen úgy, mint egész Kelet- Európában, éles nemzetiségi határvonalakat nem lehet meghúzni. Ennek az elvnek következménye lett azután, hogy a nemzetiségi területek ürügyén mindent elvettek tőlünk, amire éppen szükségük volt. Rz uj határok katonai határok: a cseh határ a Dunán, az oláh határ az Alföld peremén, a szerb határ a Duna-Dráva zugában húzódik el. Ezzel azután elvettek tőlünk szinmagyar területeket (Csallóköz), tősgyökeres magyar városokat (Kassa, Szatmár, Nagyvárad, Kolozsvár stb.), szétvágták gazdaságilag a legszorosabban összetartozó .területeket, sót városokat is (Sátoraljaújhely). Elvették az ősi magyar föld 2/3 ré~ szészét, igy hazánk területe 325.411 km2-ről 92.916 km2-re csökkent. A legnagyobb darabot az oláhok kapták Horvátország tekintetbe vétele nélkül, j az ország területének 36'2%-át, azután | a csehek 22’3%-át, a szerbek 7’4%'át és az egész Horvátországot, az osztrákok 1'4%-át. A népben való veszteség nem ilyen nagy, mert hiszen a ritkában lakott peremvidékeket kapcsolták le az ország testéről. A csonka állam területén 1920-ban 7,987.204 lakost sikerült megszámlálni. Nagy kérdés, hogy vájjon a peremvidékek elvesztése után az Alföldön összesürüsődött lakosság meg tud-e élni tisztán az Alföld gazdasági erőire támaszkodva. Egy dolog kétségtelen, az t. i. hogy az eddigi munkateljesítménnyel semmiesetre sem s az elveszített földet erősebb munkával kell pótolni. A köröskörül megnyirt országtesteknek nyílt sebei ma is véreznek. A nemzet testéről nemcsak a vele lazábban összeforrt tagokat, az egyes nemzetiségeket választották le, hanem a törzsbe is mélyen belekanyaritottak. Csak az anyaországról szólva elveszett a magyarság 32'5%-a. 67'050/o'a maradt a csonka hazáé. Nemzetünk teste Fiúménak és Lengyelországnak jutott testvéreket nem is említve, öt felé szakadt, 10’9%-a a cseh rabságban sínylődik, 17i%-a oláh börtönben sanyargattatik, 4'6°/<ran balkáni szerb jármot huzza, 0'8%-a pedig az osztrák uralom alá jutott. A csonka hazában a 10 millió magyarból mindössze 6‘6 millió maradhatott meg. Az elszakított területek lakosságának 20—32%-a tiszta magyar, mig a nekünk hagyott területen csupán 11'6% a nem magyar anyanyelvű. így mérte az igazságot a szemforgató, farizeuskodó, wilsoni béke! Már most csak az a kérdés, hogy az elszakított területek mit jelentettek az ország egykori gyönyörű gazdasági egységében? A béketárgyalások szomorú, gyászos idejében gyakran lehetett azt a tudatlan, káros megjegyzést hallani, hogy nem kell búsulni az elszakított végekért, itt maradt az Alföld, majd terem az annyi búzát, hogy megélünk belőle, legalább nem kell belőle az éhes ruténnek, tótnak adni. Szomorú az ilyen tudatlan beszéd, mert ahhoz, hogy egy ország gazdag legyen, nem elég az ilyen egyoldalú termelés; ahhoz, hogy a jó búzaterméseket produkálhasson a földmives, nem elég a búzaföld, hanem kell a felvidékek
