Székes-Fejérvári Naptár, 1928
Szépirodalmi rész
Műikének is, őszintén szólva ez járt az eszében. Nem tekintette végcélnak a gyorsírást. De ezt a világért ki nem mondotta volna. Osszegombolta a kabátiát és sietett a papákhoz- De nemsokára meglassitotta a lépteit. Minek siessen ? Az újságot megkapja úgyis, ha mostanáig be nem gyújtottak vele, most már negyedóra alatt el nem tűnik. Vége hát mindennek. Igen, most elhatározta magát. Ha megkapja az újságot, ir abba a magániskolába s rászánja azt a kis pénzt, amit a kelengyéjére tartogatnak, a három hónapi tanulásra. — S többet nem kérdez olyasmit a képes újságban, mikor úgysem felelnek reá . . . és mikor úgyis vénlány lesz belőle. A papék megkeresték az újságot, ott volt a szekrény tetején. Milike összecsavarta lassan ... a hóna alá vette . . . aztán hiába tartóztatták, köszönt és ment. Könnyes volt a szeme. — Visszafelé még lassabban ment. — Istenem, Istenem, — nézett fel a homályos, szürke égre, — hát nem történik semmi ? Csakugyan túl van mindenen . . . Minden meggondolatlanságon ? Mintha temetésre menne, úgy érezte. Az égen nem látott semmit... semmi fényt. Lecsüggesztette hát a fejét és úgy baktatott tovább. Már látta az udvarkeritést . . . — Vénkisasszonynak tekinthetö-e az olyan urilány, aki . . . Ebben a pillanatban látta meg a jegyzőt. Szemben jött vele, lecsüggesztett fejjel ő is. Egymásra meredtek Kis csönd után beszélgetni kezdtek. Milike felvette azt a közömbös társalgási hangot, ami a legjobban takarja a bánatot, — mint ahogyan a naplójában irta. — Hol volt ? — Csak sétálok ... És maga Milike ? — Oh én a papéknál voltam egy újságért ... A miénket már kiolvastam . . . — Én is, — mondta a jegyző és legyintett. Nem ér semmit— Miért ? — Az ember csak Írja a leveleket s a szerkesztői üzenetekben nem válaszolnak semmit . . , — Én is úgy jártam, — felelte Milike. — Én sem kaptam választ. — Maga mit kérdezett ? Milike lesütötte a szemét és elpirult. Aztán hirtelen feltekintett és szemeiben zavarodottság és egy kis kacérság látszott. — Előbb maga mondja meg. Most a jegyző is elpirult. — Én . . . nem . . . Milike felfigyelt és rettenetesen elfogta a kíváncsiság- Most már JÁBOR GYÖRGY ÄB., legmodernebb gépekkel berendezett kolbászáru-üzeme: SZÉKESFEHÉRVÁR, BUDÄI-UT 30. TELEFON 450. SZ. Naponta friss virslik, felvágottak, kolbásznemüek, sajtok, frissen főtt húsok és sonkák. Mindennap friss vágású marha, borjú, sertés jés birkahúsok, zsirnak való szalonna és háj. Csak egy próbamegrendelést kér IJÍ Dftji CYttftBY a nagyérdemű vásárló közönség’ régi tisztelője: S3 I UilB l Kérem a címre figyelni, mert senkivel társasviszonyban nem vagyok I 5
