Székes-Fejérvári Naptár, 1928

Szépirodalmi rész

— 50 —

látni, be kell csukni őket. Ilyet, tisztességes asszonyokat fojtogatnak, becsületes embereket elcsábítani akarnak, szekrénybe zárnak. Bundás ur tartsa rájuk a pisztolyt

Kirohan. Sokáig hangosan kopog a folyosó. A szállodában vihogva sereglett össze az ajtó előtt a személyzet.

— Eh, én megyek ebből a bolon dók házából — sziszegi a tornatanár.

— Nem addig — emeli rá a pisztolyt Bundás — a reggel négy órai találkozóval mi lesz ? Hallottam ám én is.

— Legyen nyugodt, én ott leszek.

Bundásnak most is csak a hivatása, a válóok járt a fejében. Hogy a vivómester a patikust leszúrja, arról meg volt győződve, egy halotti bizonyítványnál pedig biztosabb váló okot nem prodákálhat. Mit is Ígért a patikusné? Ha sikerül a válás —ötven arany üti a markomat. Mintha már is a markomban volna Ledobja a parókát a bajuszt, revolvert és a nyaka közé szedi a lábait. Még ma megviszi az örömhírt.

A patikusné ablaka még világos volt, amikor lihegve megérkezett a nyomozó és megverte az ablakot. Kétszer-háromszor megismételte a műveletet. Felemelkedett a függöny bodros főkötő jelent meg az ablakban.

— Én vagyok Bundás, a nyomozó, olyan biztos a válás, mint a pinty, ma lesz a színház mögötti ligetben.

Erre már kitárul az ablak és ki nyúlt a patikusné feje.

— A patikus ur, meg a művésznő lovagja összeverekedtek a művésznő szobájában, reggel párbajoznak négy órakor, az ellenfele egy vivómester, érti a módját. Nem kell a férjének többé patikaszer az biztos, de a vá lássál sem kell vesződni.

Mint aki jól végezte dolgát, köszön és elsiet. Közeli korcsmába ment. Ma ugyancsak sok izgalom ért, lehűtöm egy kis szesszel gondolta. Az ablak energikusan becsukódott

Háromnegyed négy táján kinyílt a patikusék kapuja és egy termetes, lefátyolozott hölgy lépett ki onnan. Söprüféle volt a vállán. Egy részeg akkor tartott hazafelé dülöngve az utón. Flagyokat csuklóit és megbámulta az asszonyt

— Nini, — ez éjjel akar söpörni — bolond — dünnyögte, legyintett és tovább karikázott az ut köze pén.

Az asszony forgószélként rohant, meghazudtolva súlyát — a liget felé. Meztelen karddal a kezében, — a tisztáson egy férfi várt, — idegese* nézegette az óráját. Maga se tudta, amikor hátulról lecsapott rá a seprű. A tornatanár kiejtette a kardját és a karjaival próbált védekezni az ütészuhatag ellen Arca vérzett, szégyen ide — szégyen oda — futóra vette a dolgot. A patikusné, mert ó volt a támadó — a szélső házakig üldözte

A pletykavadász hajnali kóborlásai közben az egyik korcsmában bukkant a nyomozóra.

— No, — mi van — rohant a detektivhez, aki akkor már a nyolcadik fröccsnél tartott, alig állt a lábán, előre ivott a válóper örömére. Őszszecsucsoritotta száját és csak anynyit mondott:

— Halott, — hulla — nehézkes ólmos kézzel söpörte az asztalt. Feje nehéz volt, lehanyatlott a karjára. A riporter valahogy kirázta a detektívbői a tényállást. Annyit, hogy ma reggel egy vivómester meg a patikus megverekszenek a színház mögötti téren — segédek nélkül, mindegyik a maga kardjával, — halálig.

Az adóvégrehajtó-riporter az órára