Székes-Fejérvári Naptár, 1928

Szépirodalmi rész

51 — nézett. Negyed öt. Dyakaközé szedte lábait, lihegve ért a ligethez, né­hány járókelő volt az utcán, fejüket csóválták az őrülten futó alakra. A tisztásra ért. Senkit nem lát. A fü le van tiporva, a párbaj megtör­tént — villognak gondolatai, — de hol vannak a felek. Hopp. Ni — ott egy kard. Fel­kapja. Nem a patikusé. Nem véres, tehát a patikus győzött, de hol ak­kor a halott. Mindegy, a városon nem esett szégyenfolt. — Magában szemrehányást tett, hogy meggyanú­sította a patikust, amikor kaland­jairól beszélt. Most itt van ni. Meg­mutatta, hogy férfi a talpán Meg forgatta feje felett a győzelmi trófeát, úgy iramodott vissza a városba. A lelkendező karddal hadonázó em berke gnőmszerü volt, sokan meg­mosolyogták. Bekötöttfejü férfi jött vele szemben Bicegett is kissé. A A kardomat — mondotta —• köszönöm — bemutatkozott: Kemény Balambér. — Ő az, — motyogta a pletyka­vadász, odamorogta ő is a nevét és átnyújtotta a fegyvert A győztes — azalatt, hóna alatt cipelvén a tört fegyverét, a seprő­nyelet — zihálva, fújva tartott haza­felé. Az ajtóban leforrázott gémként gubbasztott egy alak — a férje. — flem szóltak egymáshoz. A patikusné kizárta a kaput, beléptek, egy villa­nás a húsos képben, szemekből egy energikusabb rántás a seprőnyélen, — jelezte, hogy az igazi párbaj majd ottbenn folytatódik. A patikus áldo­zati bárányként ballagott utána. Másnap a színtársulattal a prima­donna is nyomtalanul eltűnt a vá­roskából, az adóvégrehajtó-riporter pedig egész napon át harsogta mind­annyiszor más változatban — a patikus hősiességét, amelynek —* mint mondta — tanúja volt-Hetek múlva üdvrivalgás fogadta a hőst, már mint a patikust; nevettek, amikor Bundás nyomozóval karon fogva megjelentek. A patikus szeré­nyen hárított el minden dicséretet. Hiába faggatták a párbajról, történ­tekről egy kukkot sem szólt. Meg­értéssel koccantotta oda poharát a nyomozóhoz: — Én mondom barátom nektek, hogy a mi detektivünk páratlan a maga nemében. Azután titokzatosan összemosó­­lyogtak. Még jó ideig izgatta a vá­roska fantáziáját a titokzatos, a patikus hallgatása révén, titokzato­sabb párbaj, azt sem értették meg, hogy miért vette feleségül oly hirte­len a detektív a gazdaasszonyát, meg hogy honnan keletkezett a patikus* detektív barátsága. A szereplők hallgattak, az eset feledésbe merül, — de a patikus hősiességén nem esett csorba-HMARTOIi Legnagyobb dunántúli mühangszerké­­szitő terme és zongora-raktára Székes­fehérvár, Simor-utca 37. szám. — (Saját ház.] — Alapittatott 1901-ben. Állandó nagg raktár az összes hang­szerekből. Javítások és zongora-hango­lások szakszerűen eszközöltetnek jót­­állás mellett. Bár­­mely hangszer rész­­letfizetésre is kapható. Zongorák­ból és az összes hangszerekből állandóan nagy raktár. Kitüntetve több or­szágos kiállításon. 4*

Next

/
Thumbnails
Contents