Székes-Fejérvári Naptár, 1928
Szépirodalmi rész
— 43 — nagyokat nyelt — szerény nézetem szerint, bár gyakorlatból is szólhatnék, de inkább Ízlés dolgának vélem, jelentősége szempontjából azonos, bár könnyen az ellenvélemény részére dönthetné el a vitát, ha tekintetbe vesszük és ha a vivás nézőpontját állítjuk előtérbe, akkor a vitőr a karddal hátrányban vannagyot lélegzett. A szomszéd asztalnál Bundás uramnak kissé borsódzott a háta. Erről a vademberről kell neki bizonyítékot szerezni. — Ki tudja. Felnyársalja őt, mint a szalonnát De ha jól elrejtőzik. Nem sejt semmit — mondjuk a szekrénybe. Nem fogja kinyitni az ajtót, nem sejt semmit azután ... de ha kinyitja. Bundás uram azon vette észre magát, hogy az asztal alatt térdei öszszekoccantak. No-no Bundás — biztatta magát — csak nem félsz? Mi lesz a dicsőséggel. Talán bekerül a lapokba is. A detektív hősi küzdelme. A leleplezett csábitő. Neki, mint bizonyíték szerzőnek, erényőrnek, még valami kitüntetést is adnak. Ha ki csíny is lesz, nem a legnagyobb, — milyen büszkén hordja mellén, mily tisztelettel néz rá gazdasszonya. A kéjes ábrándnak a szomszédban beszélgetők hangoskodása vetett véget. — Tehát holnap a színházban — Reményiem, Te is ott leszel. A patikus csak lenéző pillantással válaszolt, sértette, hogy őróla a lo vagról feltételezik, hogy elmarad, amikor az édes jutalomjátéka lesz — a művésznőt beszédközben per édes — emlegette. — ügy is az utolsó előadás lesz holnap — szólt a kiöltözött adótiszt — megkérnénk Pistukám Téged, hogy az estet a művésznő tiszteletére rendezzük, Pukhy homlokára futottak a ráncok. No ne érts félre, dehogy is merészelnénk rosszra gondolni, de a mfvésznő tiszteletére megrendeltük a vacsorát, úgy gondoltuk, ha te szólsz . . . Minden oldalról bizsergett felé a kérés, nehéz volt megtagadni — No majd, ámbár, meglátom. — Kis hamis — lökte könyökével oldalba őt a fiatal doktor, — csak nem vagy féltékeny — csintalanul mosolygott. — Dehogy. — No akkor csak egy szavadba kerül. Fiuk, deputációval megyünk a művésznőért, Pista bátyánk vezet bennünket. A szomszéd asztalnál Bundás Kázmér uram nyelte az utóbbi szavakat. Akkor pöndörödött mellé a kis hi" gany ember, a »pletyka vadász«, •— miután már a kaszinóban szétkürtölte a legújabb szenzációt. Látta Bundás uram készülődését, csak annyit kérdezett. — Mikor! — Becsületszóra? — Becsületszóra! — Holnap — vágta ki, de többet már a riporter sem tudott kihozni belőle. Uj zsákmányával rohant vissza elujságolni a legújabbal — becsületszó kötelezettsége mellett. Bundás fizetett és hazafelé ment. Azon az éjjelen sem Bundás, se« Pukhy, illetőleg Puki, nem hunyta álomra a szemét Mindaketten forgolódtak az ágyukban. Eddig mindé® jól ment, hanem most — nyögte Puki. fűi történik, ha holnap engem, — a társaim szeme előtt. Lehetne magyarázni hirtelen jött szeszéllyel, — az igazi művésznők mind szeszélyesek, — maga előtt látja barátai gúnyos tekintetét. — Hm. Szeszély — mondják, gúnyosan mosolyognak. Hátha beteg maradna. Lehet hirtelen támadt gyomorgörcs — efféle — jó kifogás lenne Barátain — mondaná — múló rosszullét, menjetek, szívvel veletek vagyok, de az ágyat kell őriznem. Huh, de mi lesz
