Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)
Szépirodalmi rész
98 — Aztán tudod, ha megyek, hát majd a Marci fog veze ni . . Az már tudja ott a járást . . . Már az is valami, hogy a gyereket megláthatom . . . Hogy örül majd, talán sir is örömibe ... A kis Bicó Annuskát szinte ide hívod, megkérdezzük, hogy mit üzen a Marcinak . . . Aztán csak vigyázva mondjátok meg neki, hogy a Marcihoz megyek az üzenettel, mert félek, hogy örömiben meghasad a szive . . . Hát még ha tudná, hogy visszahozom, vissza, ide . . . közénk. .. Aztán a lakodalmat is hamarjában megtartjuk . . . Mert tudom én jól, hogy nem szabad a szerelmes fiatalokat soká megváratni . . . Megárt nekik az epekedés . .. No, hát nincs igazam, anyjuk? . . . Az asszony csak ráhagyta. — Meg aztán azt is csak meg kell beszélni, hogy minek az a jég ... Nem marad meg attul a jószág! . .. Hát jobb most? . . . Talán két forduló szalma az egész ... Az meg nem kell . . . Nem azért dolgozik az ember, mint a barom . . . Ott van az is vigyék . . . így hajtogatta Márton gazda már hetek óta. Aztán a lassan fejlődő rettenetes kór kitört rajta. Kiabálni, dühöngeni kezdett. Kiszabadította magát az erős kezekből s tört, zúzott mindent, ami eléje került. Csak amikor egészen kimerült, tudták ismét az ágyába visszahelyezni. Aztán jött megint az öreg doktor, meg egy másik is, meg a harmadik s kimondták, hogy Márton gazda elméje elborult, el kell vitetni a tébolydába. Hamar hire ment a faluba, hogy Márton gazdának elvette az eszét a jégverés s most viszik a bolondok házába . . . oda . . . Könnyes szemű szomszédok állták körül Márton gazdát, mikor a felesége öltözködni segítette. Beesett sápadt arcára kiült a betegség. Megtört szemeiből mintha kialudt volna minden élet. De azért csak mosolyog a körülállókra s beszél is. Hogy igy, hogy úgy . . . csak ne búsuljanak, majd helyre igazit ő mindent. S beszélt tovább szaporán: — Nem lesz ez igy többet ... Ha jég, akkor legyen télen . . . Mikor * nincs kint a sok szép jószág ... Hát igaz is, ki hallott már nyáron, a melegben jeget? . . . Nem lesz ez igy többet . . . Nem, ha mondom . . . Aztán mellettem lesz a Marci is . . . Én majd fogom neki a kezét ... V mint amikor a fótanitohoz vittem beíratni . . . Aztán már el sem eresztem többet . . . Odaállok az Isten elébe, hogy én vagyok a Marci apja ... Elmondom, hogy öregszem én is, az anyjuk is ... Hogy eressze haza öregségünkre . . . Mintha már látnám is, jóságos arcát, amint rám néz és azt mondja: vihetem a Marcit, csak vigyázzak rá, mert nagyon jó a gyerek ... Talán meg is simogatja a haját ... a szép bogár haját . . . Micsoda lakodalmat csapunk .. . Marci meg az Annus! .. . Egymásnak lett teremtve . . • Itt lesz az egész falu ... A cigány meg huzza a Marci szép nótáját . . Scanned by CamScanner
