Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)
Szépirodalmi rész
71 Amit a halottak beszélnek. Irta: Ágoston Mihály. A bonctani intézet hatalmas rácsos kapuja megnyílott s lomha lépésekkel vontatott be rajta két ló egy hullakocsit. A portás álmos szemekkel csoszogott vissza fülkéjébe s a kulcsok csörömpöléséről hallani lehetett, amint végig nyújtózkodott nyughelyén. Éjszaka volt, a közeli templomtoronyban féltizenkettőt ütött az óra. Ez az éjszaka a csalódások és fájdalmak éjszakája lehetett, mert szokatlanul sok halottat, névtelen tragédiák hősét szállították be a Morgue-be. A legutóbb érkezett, Hidvéghy Kelén a kis nevelőnő volt. Szegényke szerelmes volt, reménytelenül szerelmes. Megunta életét, mely neki csak küzdelmeket és töviseket termett. Gondolt egy nagyot, egy borzasztót és számot vetett magával. Mulatott, nevetett, senki sem tudta mi a szándéka, aztán bezárkózott a szobájába azzal a kifogással, hogy beteg nagyon, fáradtnak érzi magát, — pihenni akar. Pár perc múlva két revolverdörrenés tudatta a künnlevőkkel, hogy a kis nevelőnő elérte célját. Egy picinyke szürke kis tragédia, egy hétköznapi történet, melynek a cselekménye megrázóan festi le egy gyenge emberi lénynek hatalmas lelki erejét és erkölcsi világát. A kis nevelőnő hulláját elhelyezték a nagybonctermek egyikében egy üres márványasztalon, aztán csend borult ismét a szomorú épületre. A szolgák fütyürészve távoztak, mintha semmi sem történt volna. Bezárták az üvegfolyosó ajtaját, kioltották a gázlángokat............................................................... A boncterem hosszú asztalain hosszú néma csendben feküsznek a halottak. Az egyiket öngyilkosság, a másikat véletlen szerencsétlenség, a harmadikat valami bűntény, mig ismét egy másikat valami gyanús halálok juttatta ide. Egyre megy! akár az egyik, akár a másik ok idézte elő a ha- * Iáit: — szóval megszürtt az életfolyamat, az életet adó elemek vegykonyhája nem működik többé. Nincs arány, az életet alkotó vegyületekbe komplikációk jutottak: — megszűnt az élet. A testet alkotó elemek visszatérnek régióikba, más vegyületekbe, hogy valami más rendeltetéssel újból anyagot, életet alkossanak, vagy pedig újra — nem mind, de egyes parányok — valami újabb emberi generáció testébe menjenek át, valami vegyi processus utján. A boncasztalnak a személyhez semmi köze, itt csak az anyag esik elbírálás alá: ez pedig minden embernél egyforma. Következésképen itt min- Scanned by CamScanner
