Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)
Szépirodalmi rész
68 S hiába áraszt fönséget, fénx?t a dal S szülője a mély titka szenvedés, Annyi fényes álom künn az atban fl porba hull és bús rímekbe vész. S bár mesés, édes kinu az az ut, fi végén sokszor a kórházba fut S átokba fül egy nagy melódia, fl nótásnak már nincs mit várnia . . . Egy bús didergős őszi reggelen Boronghatunk a végső éneken . .. Vigasz. fűikor az életnek Ezer átka, gyásza Vergődő szivemet Kínozza, tépázza S szörnyű átkom készül — mért bántsam az Isten? — Bölssen adott ő e Kínos földre mindent, Kéjjel van hímezve A gyász és szenvedés — És a vert embernek Erő forrás a vész — Bár a szive sorvad, — Belát titánlelke Borongó fönséggel millió emberbe . . . . . . Zúgjon bár körötted Ezer gyilkos világ, Ha a lelked fénye mesés kincsü mélye Bibliás irt kínál milliók sebére, Te lész a rejtelmes Borostyános király. BÉmETH LA3OS,
