Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)
Szépirodalmi rész
59 Hagyd kérlek; komisz, bitang ez még most is. Hiszen tudhatjátok, hogy valamennyi stikliben ő volt a vezérünk anno darumai a bagolyvári gymnásiumban. De nézzétek csak, — szólt egy harmadik, — alig változott valamit a kópé, legfeljebb a bajusza lett nagyobb egy kicsit. Aztán milyen hülye pofát tud vágni. Hanem hát elég már a tréfából Iván; talán bejönnél hozzánk vagy mi a szösz. Így kiabáltak a kupé lakói össze-vissza s rövid pár perc alatt teljesen ismeretlen emberek annyi becsületsértő kifejezést még nem vágtak a fejemhez soha, mint ők ez alkalommal. Igazuk van uraim, — szóltam szigorú komolysággal, — csakugyan elég már a tréfából. Mert a mit önök itt az imént cselekedtek, az felülmúl minden dzsentlmén képviseletet. Nekem ugyan egyelőre nincs több szavam önökhöz ebben az ügyben; a többit majd elvégzik segédeim, feltéve természetesen, hogy önök is ismerik a lovagiasság szabályait és megnevezik magukat. Én dr. Katona Lehel vagyok. No hát erre lett aztán még csak óriási nevetés. Az urak közül egyik erre, másik arra dőlve kacagott, hogy szinte a könny is csörgött a szeméből. Ilyen lelkesen kacagni embereket még sohasem láttam életemben. ' Mondtam ugy-e, — szólt a Boulanger szakállu, — nagy nehezen magához térve, hogy ennek a zsiványnak még ma sokat fogunk kacagni. — Hiába! Pokoli ötletei vannak ennek még most is. No az igaz, hogy nagy betyár volt ő kelme teljes életében, de úgy látszik az is marad. Volt is, marad is a vakapád, — mondám boszusan; hanem ez csak olaj volt a tűzre. Egyik vén kasszafurónak titulált, a másik betörőnek nevezett, a harmadik bankrablónak minősített, a negyedik lókötőnek tett meg, mig végre az ötödik csendes hülyének nevezett ki, miközben olykor-olykor Ivánnak is szólítottak. Kezdtem belátni, hogy itt legjobb lesz megadni magamat sorsomnak; ezek valakivel összetévesztenek engem s én a legbuzgóbb igyekezettel sem tudom meggyőzni őket arról, hogy nem az vagyok, akinek gondolnak. No hát szervusztok fiuk, — mondám, — szorítsatok nekem is egy kis helyet; egyelőre felfüggesztem a párbajt. Vivát ! Éljen! Ide ülj Iván! Ne oda Iván! Én mellém Iván! Egyszóval csaknem szétszedtek, mig végre nagy nehezen elhelyezkedtem. Az eddigiekből láttam, hogy ez az Iván nagyon kapós, kedves ember, jó lesz tehát vigyázni és a renommét megőrizni. Közben aztán azt is megtudtam, hogy ezek mind az öten Bagolyvárra igyekeznek, hol tiz éves találkozójuk lesz; én mint az ál Pongrácz Iván szintén hozzájuk tartozom, velük Scanned by CamScanner
