Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)
Szépirodalmi rész
60 együtt pancsolván annak idején Bagolyvárt a tudományokban. Hamarosan meggyőződtem arról is, hogy a kompánia elég jól van összeválogatva ; van köztük egy földbirtokos, egy jegyző, két gazdatiszt és egy vasúti mérnök. Sőt a felől is hamarosan tisztába jöttem, hogy mulatni valamennyi tud. Az utazás elég kedélyes volt; legalább én mint az ál Pongrácz Iván egészen jól éreztem magamat köztük. Mellesleg mondva ez az Iván nagy imposztor lehetett annak idején s minthogy a mókázás terén egészen jó hírnévre tett szert, nekem szinte könnyű volt az ő szerepét játszanom. Az emberi természetben fekszik ugyanis, hogy pl. a szellemesnek elismert ember minden mondása, még a legzöldebb is, szellemes. Aztán fokozta nálam a helyzet komikumát még az is, hogy előttem teljesen ismeretlen emberekkel beszéltem teljesen ismeretlen dolgokról és történetekről. S ha közbe- közbe aztán olyasmit mondtam, a mit ők furcsának találtak, ez csak gyarapította jó hírnevemet s a kacagásnak se hossza, se vége nem volt. Már- már azon gondolkodtam, hogy én is elmegyek velük a tiz éves találkozóra, midőn egy nem várt körülmény jött közbe. Vonatunk ugyanis éppen Kőtelek állomásra robogott be s alig hogy megálltunk, tudatták velünk, hogy ma semmiesetre sem mehetünk tovább, mert Kőtelek és Halomvár közt egy tehervonat kisiklott és a pályát teljesen elzárja. (Notabene ez a mi vonatunk a vasúti nomenklatúrában a tizenhár- mas névre hallgatott; meg is látszott a szerencsétlenen a nomen et omen.) Quid nunc? szólt a földes ur, ki valószínűleg tiz évvel ezelőtt se tudott többet a latinból. Eh, nincs semmi baj, — mondám. Kőteleken el lehet egy éjszakát vidáman tölteni, lévén ez akkora helység, melyet a gyorsvonat is öt percre becsül a menetrendben. Különben majd csak ád egy kis útbaigazítást a főnök; bajban levő utasoknak minden rendű és rangú vasúti segítséget nyújtani köteles. 1 A főnök pedig igen derék ember volt, aki nemcsak felvilágosítást adott, hanem mindjárt velünk is tartott a — nagyvendéglőbe. Az éjszaka történetét pár szóval elmondhatom. Vacsoráig söröztünk; vacsora alatt és után boroztunk, éjféltáján pedicr már pezsgőztünk, mindezeket természetesen cigányzene mellett cselekedvén: hajnalban azután ingadozva lengedezve vig muzsika szóval kivonultunk az állomásra. A főnök kertjében volt egy filagória, melynek azonban csak a váza volt meg; hajnalkával akarták szegényt befuttatni, de biz az nem kelt ki, mivelhogy a magot kivájták a tyúkok. Minekünk azonban így is megfelelt; egyébként is e pillanatban nem is hajnalka, hanem valóságos hajnal futotta körül. A vendéglős pedig jó nevelésű ember volt, mert utánnunk szállíttatta a pezsgőt és így nem lehet csodálni, hogy én a filagóriában legott belekezdtem a tizenkettedik tósztba. Ezek a tósztok egytől-egyig bizoScanned by CamScanner
