Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)
Szépirodalmi rész
55 jegyzőkönyvi kivonat a városi tanács üléseiről, melyek között legfontosabb az 1832 augusztus 27-én kelt. Ennek szavai szerint' »Boros Imre tanácsbeli ur, mint a városi kőfaragó és kőműves céh biztosa, jelenti, hogy az említett céh a közelebbi tűzi veszedelem által károsítottak számára egy száz forintokat adott légyen.« A helybeli kőfaragók és kőművesek ezen ismertetett céhlevele kibocsátási év tekintetéből a második helyet foglalja el a városunkban létezett különböző céhek oklevelei között. Legrégibb a szabók céhlevele, amely 1512-ben kelt és a gróf Esterházy család pápai levéltárában őriztetik. Ezután jön a kőfaragók és kőművesek céhlevele, amely, miként ismertetésünkben említettük, 1694 január 6-ról való. A kovácsokét 1712 január 5-én hirdették ki a megyei közgyűlésen, a mészárosok céhlevele 1718-ból, a szűcsöké végül 1732-ből származik. A régészeti és történelmi egylet tulajdonában is van nehány céhlevél, amelyek még bővebb tanulmányozást igényelnek, hogy azután valamikor ezekről is megemlékezhessünk. Ez idő szerint csupán az a cél vezette tárgyalásunkat, hogy e naptár érdemes olvasóiban a rég múlt idők szeretetét némileg istápoljuk, annak fejlesztésére közremunkáljunk. Visszatért fecskék. — Allegória. — Ugy-e, ugy-e, mondtam én tinéktek, Kis fecskéim, kedves madárkáim, Ne szálljatok messze, idegenbe. Jobb pihenni itt, a haza fáin ? Jobb pihenni, puha fészket rakni, Meleg fészket az ereszünk alatt, Hol parányi, tisztán maradt szívből, Csicseregve, édes-bús dal fakad ? Azt is mondtam: akárhova szálltok, Mindenütt lesz öröm és fájdalom, Dalolhattok édes boldogságról, Bár nem értik, merengnek a dalon. Mert az igaz gyönyört adó nótát, Mely ott fakad a szívnek húrjain : Itt értik csak, visszhangja itt támad, Az én hazám ringó határain. Sokat mondtam, mind elpanaszoltam Gondját, búját-baját a hazánknak. Mert azt hittem, hogyha meghallgattok, Megkötitek magatok a szárnyat. S nem vágytok el messze, messze, délre, De maradtok — mogorva tájon bár... Elszálltatok, máshol daloltatok S annál ridegebb lett itt a határ. Ugy-e, mostan, hogy megjött a tavasz, Szálltok vissza seregestől is ? Ha lehetne, a kik rég porladnak, Elhívnátok ide még őket is ? Pedig, pedig, hogyha itt maradtok, Sokkal előbb jött volna a tavasz S nem hallatszott volna a keblekből Vig dal helyett fájó sóhaj s panasz. Nézzetek szét: mit hozott a tavasz! ? Zöldéi a rét és nyílik a virág! Napsugártól, meleg napsugártól, Bimbót fakasztott minden száraz ág. Vidám a lég s minden élőkebel, Örömmámorban úszik ez a táj . . . Tudtam én azt, ha majd ideérünk : Ki hűtlen lett, még az is visszaszáll. Nem hányom fel, amért elhagytatok, Mert minálunk az idő őszre vált. Ha itt vagytok: szivből üdvözöllek! Élvezzetek ti is langy napsugárt. Nem hányom fel, pedig most is tudom, Ha majd az idő ismét elborul : Megkap a vágy s megint csak elszálltok, Szegény hazám mogorva tájirul! Pálffy István. Scanned by CamScanner
