Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)
Szépirodalmi rész
56 Utazás egy tíz éves találkozó körül. Irta: —ren - án. Hallod-e hékás! Ez már a hetedik levelem, melyben hívlak hozzánk. Hatra magad helyett csak silány válaszok érkeztek, melyekben teljesen hiábavaló és kárba- veszett erőlködéssel törekedtél arra, hogy a papyrus korbeli levélirodalomban elévült kifogásoknak friss és modern színezetet adj. Ha tehát legkésőbb három nap múlva nem mutatkozol a portámon, akkor ezt sértésnek veszem és segédeimet küldöm hozzád. — Dixi. Attila. Ezt a levelet a komám irta. Megjegyzem azonban, hogy ez az én komám igen nagy Ívben kanyarodik el az igazságtól, mikor azt állítja, hogy ez már a hetedik levele, melyben hozzájuk hiv. De hát ezt a kijelentésemet én is csak negative tudom bizonyítani. Pozitive ugyanis nem bizonyithatom azért, mert én mind az öt világrésszel élénk levelezésben állok, igy tehát nem emlékezhetem teljes pontossággal arra, hogy kaptam-e én az én komámtól már hat olyan levelet, a melyben hozzájuk hiv. Egyetlen egyre emlékezem, de akkor épen Bright-féle vesekórban betegen feküdtem a szent János kórházban, (és ezt nevezi 6 papyrus korbeli kifogásnak) tehát nem mehettem; levélben azonban kimentettem magam. Több levél azután nincs, és bizonyára nem is volt, vagyha volt is, csak a komám fantáziájában volt, mivelhogy ő teljes meggyőződéssel szokott mindig nagyokat mondani. És most következik im a negativ bizonyíték. Ez röviden és értelmesen előadva a következő: A hol a túrós csuszát, paprikás csirkét, töltött káposztát és egyéb földi jókat oly remekül készítik, mint a komáméknál, oda én hatszoros meghivást soha és semmi körülmények között nem várok. Mindig szerény ember voltam, megelégszem tehát egygyel is, a legközelebbi gyorsvonatra való jegyváltást pedig legsürgősebb teendőim közé sorozom minden ilyen alkalommal. Nem tartozik ugyan szorosan a tárgyhoz, de mellesleg megemlítem, hogy nyári látogatásomnak rendesen akkor szokott az e féle földi jókban bővölködő helyeken vége szakadni, mikor úgy ősz táján a háziak gyengéd célzásokat tesznek arra, hogy milyen szép és kellemes már ilyenkor ott fenn Pesten az élet. Mert tetszik tudni én pesti vagyok és mint ilyen nyáron át félmillió Scanned by CamScanner