Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)

Szépirodalmi rész

56 Utazás egy tíz éves találkozó körül. Irta: —ren - án. Hallod-e hékás! Ez már a hetedik levelem, melyben hívlak hozzánk. Hatra magad he­lyett csak silány válaszok érkeztek, melyekben teljesen hiábavaló és kárba- veszett erőlködéssel törekedtél arra, hogy a papyrus korbeli levélirodalom­ban elévült kifogásoknak friss és modern színezetet adj. Ha tehát legkésőbb három nap múlva nem mutatkozol a portámon, akkor ezt sértésnek veszem és segédeimet küldöm hozzád. — Dixi. Attila. Ezt a levelet a komám irta. Megjegyzem azonban, hogy ez az én komám igen nagy Ívben kanya­rodik el az igazságtól, mikor azt állítja, hogy ez már a hetedik levele, mely­ben hozzájuk hiv. De hát ezt a kijelentésemet én is csak negative tudom bizonyítani. Pozitive ugyanis nem bizonyithatom azért, mert én mind az öt világrésszel élénk levelezésben állok, igy tehát nem emlékezhetem teljes pontossággal arra, hogy kaptam-e én az én komámtól már hat olyan leve­let, a melyben hozzájuk hiv. Egyetlen egyre emlékezem, de akkor épen Bright-féle vesekórban betegen feküdtem a szent János kórházban, (és ezt nevezi 6 papyrus korbeli kifogásnak) tehát nem mehettem; levélben azon­ban kimentettem magam. Több levél azután nincs, és bizonyára nem is volt, vagyha volt is, csak a komám fantáziájában volt, mivelhogy ő teljes meggyőződéssel szokott mindig nagyokat mondani. És most következik im a negativ bizonyíték. Ez röviden és értelmesen előadva a következő: A hol a túrós csuszát, paprikás csirkét, töltött káposztát és egyéb földi jókat oly remekül készítik, mint a komáméknál, oda én hatszoros meghivást soha és semmi körülmények között nem várok. Mindig szerény ember voltam, megelégszem tehát egygyel is, a legközelebbi gyorsvonatra való jegyváltást pedig legsürgősebb teendőim közé sorozom minden ilyen alkalommal. Nem tartozik ugyan szorosan a tárgyhoz, de mellesleg meg­említem, hogy nyári látogatásomnak rendesen akkor szokott az e féle földi jókban bővölködő helyeken vége szakadni, mikor úgy ősz táján a háziak gyengéd célzásokat tesznek arra, hogy milyen szép és kellemes már ilyen­kor ott fenn Pesten az élet. Mert tetszik tudni én pesti vagyok és mint ilyen nyáron át félmillió Scanned by CamScanner

Next

/
Thumbnails
Contents