Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)
Szépirodalmi rész
HUMOR Nagy urassan. Báró: Mennyibe kerül ez az uraságtól levetett rövidkabát. Kereskedő: Harminc koronába. De ha mindjárt ki tetszik fizetni, oda adom tizenötért. Báró: (büszkén) Azt hiszi nálam határoz az a rongyos tizenöt korona. — Adós maradok! Lóvásárlás közben. András gazda: Nem félős ez a ló? Lókupec: Már hogy volna félős, mikor két év óta mindig egyedül volt az istállóban. András gazda: Aztán jámbor állat is! Lókupec: Jámbor-e? Nemcsak jámbor, hanem istenfélő is. A múlt héten is beszaladt a templomba. Adókivetéskor. Ur: Miért emelték fel az adómat? Adófelügyelő: Aki a családját fürdőbe viheti, annak az adóját bátran lehet emelni. Ur: Dejszen nem mentünk mi sehová, itthoz töltöttük az egész nyarat. Adófelügyelő: Akkor annál inkább fizethet, amikor olyan sokat meg- . takarított. A megmosott óra. Kalotaszegi ur panaszkodik a nejének: — Kedvesem, nem tudom elképzelni, mi baja van az órámnak? Azt hiszem, meg kell tisztitatnom. A kis leány erre diadalmas arccal vág közbe: — Oh, kedves papa, azt ne tedd; ma reggel én meg a Pista már jól megmostuk a dézsában. A postahivatalban. Bement a katonaviselt falusi magyar a postára, kérdi az ott lévő két rozettás tisztviselőtől: — Postás-főhadnagy ur, van-e levél? — Milyent vár? Talán poste-restante?- Már én kérem katolikus vónék, csak a sógorom protestáns, — feleli a magyar. Scanned by CamScanner
