Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)
Szépirodalmi rész
109 A bíróság előtt. Gondatlanságból okozott súlyos testisértés vétségével vádolta a székesfehérvári kir. ügyészség K. János kanászt; az volt a vád, hogy az őrizetére bizott egyik kandisznó egy arra haladó jámbor kereskedő embert agyaraival megsebesített. — Mondja csak, — szólt hozzá a törvényszéki elnök a főtárgyaláson — nem tudta, hogy a kandisznó vad és alkalomadtán meg is sebesiti akit útjába ér. — Hát ’iszen, tudtam, — felel a kanász, — nekem is jött már jó egy párszor, de én mindig megfutottam és fára másztam, mert tetszik tudni,, nem akartam vele vitatkozni. Nyakigláb és a jószágkormányzó. Egy grófi uradalom mindenhatója, a tyranikus jószág kormányzó, sétalovaglás közben összetalálkozik a majorba tartó Nyakigláb zsidóval, a puszták mozgó nagykereskedőjével, aki nyakába akasztva, maga előtt vitte pántlikával, »subick«-kal, nyakékkel, bajuszpedrővel és hasonló egyéb portékával megrakott »áruház«-át. A jószágkormányzónak kedve kerekedett — mint hasonszőrű embereknek rendesen — a zsidóval tréfálkozni. — No, Nyakigláb, hát mit árulsz? Nyisd ki szaporán a boltot! — Minek pakkoljak itt ki, hisz nincs itt vásár! — Ej, azt a ... Ha én azt mondom, hogy itt nagy vásár van, akkor itt nagy vásár van és egy-kettőre teritsd le a ponyvádat s rakd ki a portékádat! Merkantilista barátunk nem mert tovább ellenkezni a hatalmas agráriussal s szépen — mint a vásárban — kirakta a ponyvára portékáit. A four leszállván lováról, lehajol a ponyvára s turkálni kezd az áruk között. Nyakigláb ekkor a kezében lóbbált rőffel egy hatalmasat húz a nagyur hátára. A nagyur magából kikelve rohan a zsidóra: — Hogy merészeltél a hátamra ütni?! Ez pokoli nyugalommal válaszol: — Én nem. — Hát ki, te gazember? — Lehet is azt tudni ebben a nagy vásárban. Már evett is. — Komámuram! Látott-e már fonyográfot? — Mit, Jiogy láttam-e? Már ettem is! — Iszen az muzsika! — Akkó nem ettem. Scanned by CamScanner
