Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)
Szépirodalmi rész
107 Ismerd be most, hogy melyik ördögnek köszönöd a tudományodat/ A bölcs felelt: — Édesanyámnak köszönhetem uram! Az anyám ellenben nem hitt a varázslatban, nagyon okos asszony volt és félt az Istentől! Arra tanított, hogy mindig nyitott szemmel lássak és neki köszönhetem bölcsességemet- Nézzed meg oh uram, annak a csatalónak a füleit és megláthatod, hogy tudásom nem ered a sátántól. — Jól van, — szólt a király. — De honnan tudtad, hogy abban a drágakőben, mely nekem legdrágábbnak tűnt fel, féreg lakik? — Azt uram, abból sejtettem, hogy sötét folt mutatkozott a napsütötte felén, amikor a világosság felé tartottam a követ és a napsugarak megtörtek benne. — Valóban bölcs vagy, — mondta a király. De most mondd meg kérlek, miből következtettél születésem titkára? Pékmesternek nézhetne engem valaki ? — Nem uram, a világért sem! De amikor először léptem eléd e nehéz láncokkal és bölcsességem első próbáját sikerrel álltam, ahelyett, hogy nehéz rabláncomtól szabadítottál volna meg, azt rendelted el, hogy jutalmul kenyér legyen. Ekkor tudtam meg, hogy ki fia vagy és hogy miért viselem e nehéz rabláncot. A király a földre tekintettel kérdezte: — Mióta tart már a rabságod? A görög végig simított szemein, mintha hosszú utat mérne vissza emlékezetében és lágy hangon mondá: Úgy emlékszem, hogy csaknem harminc év múlt el azóta. Még te meg sem születtél akkor uram. Mint szökevény kerültem e városba, ahol nem ismert senki. Letelepedtem, segédet fogadtam és péküzletet nyitottam.. Sok vevőm akadt és én a kenyérhez, — melyet nálam vásároltak, — ráadásul néhány szem bölcsességet is mértem nekik. És egyszer egy előkelő hölgy jött hozzám, akit nem ismerék, és vele a csillagokról és világi dolgokról beszélgettem. Később esténként eljött hozzám, amikor alkonyat szállt le a városra és azután már a csillagokat se láttuk. Egy éjjelen, amikor az ideges nő nálam volt, a király őrsége ránk törte az ajtót, kitéptek engem az idegen asszony karjai közül és a börtönbe cipeltek. Évek hosszú során, sötét fülkében, nehéz rabláncra fűzve szenvedtem és fájdalmasan eltűnődtem azon, hogy mit vétettem tulajdonképpen ?! Ekkor . . . Az öreg szemeiből keserves könnyek patakoztak. És agg atyjának lábai elé borult a király. Mozer M Scanned by CamScanner
