Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)
Szépirodalmi rész
106 A görög csodálattal nézte a köveket, melyeken megtörtek a déli nap sugarai és szólt: — Uram, melyiket gondolod te legértékesebbnek? A király egy követ vett kezébe, — mely oly szép volt, mint a hold enyhe éjjeleken — és odanyujtotta az öregnek. A bölcs gondosan méregette kezében a követ, a világosság felé tartotta és szemeivel kisérte az általa lövelt sugarakat, azután megszólalt: * — Uram e kő szivében féreg van! A király magához hivatta kincstárnokát, darabokra törette a követ és ime belsejében tényleg ott volt a féreg. Erre nagyon megdicsérte az öreget a király és elrendelte, hogy ezentúl egy egész kenyeret küldjenek naponta neki az udvari konyhából. Évek múltak és a király megfeledkezett az öregről. Ekkor egy napon, nagy ünnepi ebéd után származását illetőleg kételyei támadtak és eszébe jutott a bölcs férfi. Maga elé parancsolta. A király előtt mélyen meghajolt az öreg és nehéz láncai csörömpölve ütődtek a márványpadlóra. A király beszélt: — Nagy a te bölcsességed. Két fényes próbát mutattál be eddig és én mindkét esetben királyi mód megjutalmaztalak. Most mondd meg nekem, ki volt apám és mi volt a foglalkozása? A görög alázatosan válaszolt: — Furcsa kérdés ez uram. Mindenki tudja, hogy apád király volt, mint te magad uram. Ekkor a király felugrott helyéről és fenyegető hangon dörögte: — Ne hízelegj nekem, nyíltan mondd meg az igazat I Különben kínos halál vár reád! Az öreg kezei úgy remegtek, hogy láncai megzördültek: — Uram, alávetem magam parancsodnak. Akinek életedet köszönheted, becsületes polgára volt a városnak, kenyeret sütött és eladta őket a vásáron! Nyugodtan meghallgatta a bölcs szavait a király és arca változatlan maradt. Intett neki, hogy várakozzék reá és nehéz lépésekkel hagyta el a termet. Az öreg minden izében remegve várta a biztos halált. * A király közben felhaladt a kastély márványlépcsőin az édesanyja lakosztályába, hogy biztosat tudjon meg tőle. Halállal fenyegette meg az öreg asszonyt, ha nem ismeri be az igazságot. Erre könnyekre fakadt az öreg asszony és a király megtudta a valót. És újra lehaladt a márványlépcsőkön és visszatért abba terembe, melyben az öreg bölcs várakozott reá. Azután elhívta magával és hosszú folyosókon, meredek lépcsőkön vezette végig, egy kis elrejtett kamrába és becsukva a kamara ajtaját ekkép szólt hozzá: Scanned by CamScanner
