Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)
Szépirodalmi rész
90 élek is ! . . . Elbánok én az egész hivatalos világgal, el n, oga o Istenem! , Nagy igyekezettel ment haza. Otthon már várta az asszony, e uz a róla a mándliját, kivette kezéből a botot és leste, hogy mikor szó a Jne£‘ Péter pedig hátra csapta verejtékes homlokáról a csapzott haját es eu , aztán szólt: — Asszony . . . Az asszony félve nézett feléje. — Nó? . . . Szólt, apjuk? Az ember mérgesen mondta: — Tarisznyát, bele kenyeret, hagymát, meg sót, paprikát rakj. Elmegyek. — Hová? Az ember nem felelt, csak magában dörmögte: — Majd én megmutatom! Oda megyek egyenesen, oda! Meg én, megmutatom, cudar világ, hogy kicsoda a Csobojgó Péter! Délután ki se mert mozdulni a házából, mert attól tartott, hogy a szemei közé nevetnek. Másnap reggel korán útnak indult. Elment. Nem tudták, hogy hova ment, csak annyit gondoltak, hogy Csobojgó Péter alighanem nagy hivatalba ment. Várták is haza erősen, de csak nem érkezett. Elmúlt egy nap,, két nap, három nap, egy hét, két hét, de Csobotgó Péter csak nem érkezett haza, nem, pedig ugyancsak várta ám már a felesége is, meg a fia is, a Péterke. Kérdezte is az anyját minduntalan: — Ed’s anyám, mikor ér haza éd’s apám? — Holnap fiacskám, édes gyermekem, holnap. Elmúlt három »holnap« is, de csak nem érkezett az ember. Hanem hozott a posta helyette egy levelet, amelyen rajta állott: »Adassák ezen levél az Csobojgó Péternének, mint feleségemnek, meg a fiának is.« Hát a levél oda is adatott. Úgy örült az asszony annak a levélnek, mintha magát az urát látta volna, pedig azt se tudta, mi van benne. Úgy örült az asszony annak a levélnek, mintha magát az urát látta volna, pedig azt sem tudta, mi van benne. Úgy örült neki, mégis kicsordult a könye, ki, még a fiáé is, a Petié. Hát mikor kibetüzték este a lámpánál! Akkor sírtak ám! Jó még, hogy nem látta őket senki, mert akkor lett volna ám sok kárörvendő szomszédasszony, ha látták volna, hogy Csobojgóné siratja az urát, meg a Péterke is az apját, alighanem bajba jutott. De még annak is lett volna hire, hogy mit irt. Az ám. Mit irt! Nagy dolgot irt. Azt, hogy ne búsuljon utána a felesége, gondot visel ő reájuk ezután is, csakhogy nem jön haza. Scanned by CamScanner
