Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)
Szépirodalmi rész
89 — Azt már nem értem, kérem átossággal, mer’ . . . — Ej, mit vesződjek ezzel az emberrel — dörmögött a szolgabiró — hisz nem lehet belőle kivenni, mit akar. Azzal fogta a botját, kalapját, kituszkolta az irodából és elment haza. A Péter megint megvakarta a füle tövét, mikor kint találta magát az utcán. Leült az ajtó elé a kövezetre és várt. Várt sokáig, közbe nagyokat ásitott, a botjával meg már mind fölturta a földet előtte, de csak nem jött a hivatalba senki. Kapta magát, egyet rántott a vállán és otthagyta a hivatalt. Valami bántotta. Amint ballagott az utcán hazafelé, minduntalan a csizmája orrát nézte, pedig hire se volt rajta lyuknak, mivelhogy uj fejelés volt. Aztán csak a fejét csóválta hol jobbra, hol balra. Uton-utfélen tekintgettek rája. Röstelte a dolgot cudarul, hogy igy felsült. Találkozott az utcán Vitáki Sanyival, aki éppen ment a délutáni buza- forgatásra. Hát csak még ezzel ne találkozott volna, hejh, csak ne találkozott volna! Mindjárt azzal állott elő, hogy hát nó, komám, mit végzett? — Semmit. Volt a kurta felelet. — A’ biz kevés. — Az a’. — Hát hiszen azt hiresztelte a komám, hogy majd megmutatja! — Mondtam. — Nem tud ke kutyát se! — mondta a Vitáki Sanyi, azzal tovább vitték a lábai. De ez már kihozta a sodrából a Pétert is. Mit? Ő nem tud kutyát se? Nem-e? Nó, várj Vitáki Sanyi te is, várj. Majd én megmutatom, hogy tudok. Tudok, még pedig többet, mint az egész falu, az egész világ! Tudok! . . . Úgy fájt neki ez a mondás, hogy a feje is zúgott beléje, mintha falhoz verték volna. Ment, sietett hazafelé, de útközben felemelte a botját és mormogta a fogai között: — Majd én megmutatom! . . . Elment az adóhivatalba. Előadta a panaszát. Kinevették érte és azt mondták neki, ha baja van, menjen a bírósághoz. Hiába hangoztatta, hogy ott már volt, nem hallgattak rája. Ezért aztán megtelt a méregpohara és azt kiabálta a hivatalnokoknak ? — Ugy-e, most menjek a bírósághoz? Hanem mikor ]nem fizetem meg az adómat, akkor a lakásomra jönnek és elviszik még a vánkosomat is. Akkor jó a Csobojgó Péter, de ha baja van, akkor álljon ki a falu végére, majd a kutyák megugatják! . . . Majd én megmutatom! Meg én, ha addig Scanned by CamScanner
