Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)

Szépirodalmi rész

88

az ajtóból visszatekintve azt mondta az asszonynak, hogy ne ozzön a számára ma ebédet, mert törvénybe megy.

— Aztán minek? — tudakolta az asszony.

— Ebnek se legyen rá gondja — dörmögte vissza bosszúsan, s azzal becsapta maga után az ajtót, kidöcögött az utcára.

Az asszony kitekintett az ura után és csak nézte, nézte, hogy csakugyan elmegy-e. Hát az bizony elment. Nem tudta elgondolni, hogy minek megy az ura törvénybe? Hiszen talán csak nem csinált valami bolondot? Jámbor az istenadta, mint a nyúl, még a bogárnak se vétett soha.

Átment a szomszédba. Nó hiszen lett ott szóbeszéd! Mire a vén harangozó megkonditotta délben a delelő harangot, akkor már az egész falu nyelve mind azt rebesgette, hogy a Csobojgó Péter igy törvénybe ment, úgy törvénybe ment. De még aztán hányféleképpen beszéltek róla! Az egyik szomszédasszony azt sugta-bugta, hogy verekedett a lelkem, azért citálták be, a másik meg már azt rebesgette, hogy az urasággal támadt baja, mert a raktárból sok búzának lába kelt. De legtöbben mégis csak azt ütötték dobra, hogy igazságát ment keresni, mert az ispán is, az Írnok is, de még az a sanda gazda is az ő becsületén mászkál.

Ez lett volna az igazi, ha az ispán meg az Írnok nem lett volna benne. Mert Csobojgó Péternek meggyűlt a baja, igaz, de csak a gazdával, mert sohasem hagyta békén a bestia. De az urakkal nem, mert azok urak, azoknak szabad szólni, de a gazdának, annak a maga fajtájú embernek — annak nem, mert az is szegény, miért hallározik hát a másik szegényen!

Beállított a szolgabirói hivatalba nagy petykesen.

— Dicsértessék . . .

— Mit akar maga? — mordult rá a szolgabiró ridegen.

Mire az:

— Hát csak azért jöttem, — mondta alázatosan — hogy a tekint akartam mondani a . . .

Mit akar? Mondja és ne cifrázza! Nincs arra való kedvem. Ki vele röviden.

— Nem lehet.

— Hát akkor minek jött ide?

— Mert hogy baj van. <

— Mi baja van?

— Nékem? Nékem semmi, hála Isten. Azaz, hogy izé nó hogy is mondjam ... Úgy igaz, a bajnak nem olyan igen nagy baj csak eligazítani való. ■”

Hát igazítsa el hamar és ne teketóriázzék. Már mondtam, hogy nincs raero idom magaval vesződni.- A- meg már megint baj, tekintetes uram, mert én sokat akarok.

Scanned by CamScanner