Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)

Szépirodalmi rész

87 Elég az hozzá, hogy a Péternek nehezére esett a gazda okvetetlen- kedése. Már az Isten őrizte, hogy ki nem bökte a neheztelését, csupán csak az tartotta még vissza, hogy az írnok ur ott volt. Hejh, ha elvinné onnan az ördög, de megmondaná annak a gazdának. Most éppen afravaló kedvében van. Úgyis régóta fúrja már az oldalát, csoda, hogy eddig is kibírta. Mikor otthagyta őket az írnok ur, Csobojgó Péter nem is várta, hogy messze elkerülje a magtárt, letette a kezéből a falapátot és azt mondta nagy hetykén: — Dolgozzék a kutya! Mire a gazda: — Hát ke? — Én nem! — mondta Péter — és nem is dolgozott, hanem oda­ment a sarokba, magára vette a mándliját, aztán készült elmenni. A többi emberek erre felegyenesedtek, még a szájuk is tátva maradt, úgy elcsodálkoztak Péter merészségén. Mert, hejh, nagy dolog ám az, ha egy földhöz ragadt szegény ember leteszi a lapátot és azt is megmeri mon­dani, hogy nem dolgozik, még hozzá ily kicsiségért! De a gazda nem sokat adott rá. Úgy látszott, ismerte már a Péter természetét. Mondta az már ezt már máskor is, mégis csak dolgozott. — Ha nem dolgozik ke, menjen haza — mondta neki. — Majd ha akarok! — vágta vissza Péter. Elballagok, el hát, de gazd’ uram abból nem határozik, mert tudja meg, hogy kend is csak olyan ember, mint én, éppen hogy csak kend kend, én meg ke vagyok . . . Na. Hát a Péter megmondta és szentül állt szavának, mert nem dolgozott. Hiába mondták neki: igy Péter, úgy Péter, ő csak hajthatatlan maradt. Föl- cihelődött és elment haza. Mikor hazaért, a felesége csaknem halálra ijedt. Olyan halovány lett, mint a hó. — Hát ke mér’ gyütt haza? — kérdezte az urát. — Hallgass! Hát az asszony hallgatott is, mert igy jobbnak találta, mint kikezdeni az urával. Úgyis érezte még az urának a múltkori neheztelését is, mikor az istenadta arra vetemedett, hogy a söprőt megfordítva vette kezébe, az­tán .. . hajh, hajh 1 . . . még most is sajog a háta közepe tőle. — Asszony! — Nó? — Add ide az ünneplőmet. Az asszony oda adta. Péter azzal lehúzta lábáról a csizmáit nagy nyikorogva, aztán felcsi­gázta a másikat, az uj fejelést Fölrakra magára a ruháit, fogta a botját és Scanned by CamScanner

Next

/
Thumbnails
Contents