Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)
Szépirodalmi rész
76 Szükséget nem szenvedsz semmiben, s ha jól viseled magad, Ígéretet teszek, hogy néha találkozhatunk is . . . Ángya csak most kezdte átérezni, hogy mi történik vele. El akarják hagyni, kifizetni pénzzel a szerelmét Az mondja ezt neki, akiért feláldozta mindenét, ami értékkel egy nő bir az életben. Kifosztotta és most tovább akarja lökni, mint a rongyot. Óh, hogy megmondta ezt előre az az őszhaju ember ott a fehér házikóban a fenyvesek között, akitől bucsuzatlanul jött el, hogy kövesse a bizonytalan jövőbe azt a férfit, aki ma igy bánik vele. De nem! Nem fogja engedni. Ragaszkodik hozzá! Szereti még most is. Bizonyára az is, csak fél nekivágni szegényen az élet országútjának. Felállt és szembenézett vele. Erősnek akarta mutatni magát. — És ha én ellene szegülök? Ha útjába állok? Ha meg fogom akadályozni, hogy ne döntse kárhozatba önmagát és azt a másikat . . . A gróf úrral itt megint valami számításon kívüli történt. Az ostoba leány még utóbb keresztül huzza cirkulusait mámoros szerelmével, ügy látszik elő kell venni a huszonnégyfontost. — Nem vezetne eredményre. Önmagadat tennéd lehetetlenné. Nekem egy kis kellemetlenség leszámításával egyéb bajt nem okoznál. És ugyan miért akarod mindenáron hozzám kötni magadat? Szerelmünk korszaka lejárt és hogy még őszintébb legyek hozzád bevallom: már nem kellesz nekem. Meguntalak, mint ahogy megunja az ember a legkedvesebb paripáját is. Csoda, hogy ennyire kitartottam melletted. Minden nőben csak a futó gyönyörök állomását látom. Benned a stáció volt nagyobb, mint a többiben, mintahogy előtted is, s bizonyára utánad is meg fogok unni egy bokrétára valót. Nem akartam ezt neked mondani, nehogy az illózióidat összetörjem, de látom, igy lehet csak boldogulni veled. Legjobban teszed, ha elfogadod tőlem ezt az összeget, melyet én egészében úgy, ahogyan jövendőbeli apósomtól kaptam a számodra, leteszek a kezeidbe. Arannyal telt erszényt vett elő, s a leány kezeibe csúsztatta. Ángya azonban visszarántotta a kezét, az erszény leesett, s tartalma végig gurult a szőnyegen. A gróf ur a kalapja után nyúlt. — Látod Ángya, megkímélhetted volna magadat e kellemetlen bucsuz- kodástól, ha okos maradsz. Az ég vezéreljen ! Már az ajtó kilincsén volt a keze, mikor eszébe jutott valami — Még egyet. Ha valamikor szükséged lesz pénzre, csak fordulj hozzám vagy az apósomhoz, segíteni fogunk rajtad. A hasznavehető teremtéseket megbecsüljük . . . A leány sokáig nézett utána, még akkor is figyelt, mikor lépteinek zaja a folyosón rég elhangzott. Hosszú idő múltán két könnyet törölt le szeméből. Aztán odaállt a Scanned by CamScanner
