Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)

Szépirodalmi rész

77 tükör elé. Megigazította összekuszált haját, végigtiprott a szertehullott ara­nyokon s kisurrant az ajtón. Nem vitt magával semmit, csak azt ami rajta volt. Emlék sem kellett neki, hisz a szivébe és a leikébe volt rajzolva a menyországnak és a pokolnak összes üdve, minden keserűsége . . . 2. Gróf Réthy Andor csakugyan megházasodott. Illetve elvett feleségül egy leányt, akinek pénze volt s akit az esküvőjük előtt csak pár nappal lá­tott először. Mindegy volt. Akkor is csak úgy megveti, ha évekkel ezelőtt ismeri. Neki házasodni kellett előnyösen. Pénzért. így kívánta az érdeke. Felesége pénzét elfogadta, őt magát azonban megvetette. Ez is az ő saját­ságos gavallériájához tartozott Megcsömörlött mindentől, s olyan korlátok között élt, amilyent megengedett magának. Hanem egyet mégsem tudott el­felejteni. Sokszor a legborsosabb élvezetei közepett is eszébe jutott Ángya gyengéd szerelme, melyet ő oly rútul elárult. Milyen hitványul is cselekedett. Ellökte magától az egyetlen szivet, mely önzés nélkül valaha hozzáfüződött. Most érzi csak a hiányát, mikor távol tudja magától. Azóta nem látta, pe­dig hosszú idő múlt el. Hallotta róla, hogy férjhez ment. Úgy érezte, hogy neki az életben még találkoznia kell vele. Találkoztak is. A találkozás egy körúti kávéházban történt. Csillagpiros őszi éjszaka volt. A cigányok kellemes táncdarabot játszottak. Gróf Réthy Andor elsétált a kávéház mellett, s egyéb szórakozás híján bettért. Az asztalokat tömött körsorban ülték körül a vendégek. Gróf Réthy Andor a nagy velencei tükörrel szemben foglalt helyet, ahonnan mindent áttekinthetett. Egy darabig unatkozott, mert hát az unatkozás speciális mesterség. Ahhoz is képesség kell. Unatkozni is csak némelyik ember tud. A legtöb­ben szimulálják. Mikor már gondolta, hagy elég lesz az unatkozásból, távozni akart. De ekkor megpillantott a tükörben valakit, akinek láttára hirtelen az arcába szökött a vér, a szive sebesen kalapálni kezdett a mellénye alatt. Ez a valaki Ángya volt a férjével. Gróf Réthy Andor hirtelen leült, nehogy a körülötte levők észrevegyék rajta a változást. Először az a gondolat lepte meg, hogy észrevetlenül távozik. Nyom­ban meg is róta magát ezért a gyávaságért. Aztán elkezdte nézni Ángyát a tükörből. Ügy találta, hogy szebb mint valaha, s nemsokára azt a felfede­zést tette, hogy gimnazista gyerek módjára szerelmes lett bele. Szerelmes az elkergetett szeretőjébe. Ez egy kissé nem volt gavalléros tempó, de hát az ilyen malőr grófokkal is megeshetik az életben. Ismerte önmagát s a másik percben azt is tudta már, hogy minden áron beszélni fog vele. Scanned by CamScanner

Next

/
Thumbnails
Contents