Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)

Szépirodalmi rész

73

A régi szerető.

Irta: Tóth László.

1.

— Komoly dolgokról akarok veled beszélni Ángya. Lehet, hogy kellemetlenül fog érinteni, lehet az is, hogy fájdalmat okozok vele, de egyszer el kellett érkezni az időnek, mikor igy szólok hozzád.

A férfi hangja szokatlanul érdes volt, s a léány ijedten nézett a szemeibe. Kinos előérzet hatása fészkelődött a szivébe. A férfi tovább beszélt.

— Jöjj ide mellém. Egészen közel. Simulj hozzám. Hajtsd az ölembe feketefürtös fejedet, akkor bátrabban tudok szólni. Mert nagyon, de nagyon fontos dolgokat fogok mondani. A jövőnkről szól.

A leány engedelmeskedett.

— Te jó leány vagy Ángya. Azt is látom, hogy szeretsz. Forrón szeretsz és aki az életet pusztán szerelemből látja felépítve, azt boldoggá tudnád tenni.

A leány meglepetve tekintett fel. Halkan kérdezte:

— És téged ? . . .

— Éppen ez az, amiről beszélni akarok. Most itt van a legkedvezőbb alkalom, meg aztán az idő is rám érett már, hogy végleges megállapodásra jussak veled. Kérdem tehát tőled, vájjon gondoltál-e már arra, hogy ennek a mi nagy szerelmünknek valaha vége is szakad egyszer?

Ángya karjait szorosan a férfi nyaka köré fonta. A ruha ujja felcsúszott, s karjának fehér hava elővillant.

— Aki szeret, az nem néz a jövőbe.

— Látom, hogy te női ésszel nézed a világot. Az pedig szerelmet lát még az elfelejtésben is. Pedig az életben van sokkal fölemelőbb valami is, mint az egeket harapdáló szerelem. A természet törvénye alá tartozik ez az érzés is, s aminek egyszer kezdete volt, annak végének is kell lenni.

— Olyan különöseket beszélsz ma Andor. Miért kinzasz? — s vérpiros ajkait odatapasztotta a férfiéhez. Lázas gyönyörrel szívta magába a csók füzét.

A férfi azonban unottan fejtette le magáról az ölelő karokat.

— Najv csacsi vagy Ángya 1 Sokat kell még tapasztalnod, hogy megértsd az életet. Világosabban fogok beszélni. Nekünk el kell válnunk . . .

A leány ijedten szökött fel. Fényes fekete szemei csillogtak.

Scanned by CamScanner