Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)
Szépirodalmi rész
74 — Elválni nekünk? Miért? Talán azt hiszed, hogy nem szeretlek már? . . . A férfi minden indulat nélkül beszélt tovább. — Éppen ez a baj. Mert ha ez most nem lenne úgy, akkor veled könnyebben lehetne beszélni. így azonban félek tőled. Nekünk el kel válnunk, mert igy kívánják a magasabb érdekek. — A magasabb érdekek ? — Igen azok. Őszinte akarok hozzád lenni. Okos leánynak szeretnélek ismerni, azért figyelj reám. Merem reményleni, hogy nem csinálsz jeleneteket. Az ilyen ostobaság csak mindkettőnk ártalmára lenne. Jöjj ide mellém. Ángya azonban nem ment. Egy szék karjára támaszkodott, úgy figyelt a férfira. — Így is jó. Már látom, hogy kezdesz megérteni. Könnyebben megértjük egymást. Ami az elválásunkat feltétlenül sürgeti, az anyagi gondok. Te bizonyára még most is azt hiszed, hogy a gazdag Réthy Andor grófot szereted. Akkor nagyon tévedsz, mert a dúsgazdagnak hitt gróf szegényebb a templomegerénél. Nem nagyítás ez, hanem tiszta valóság. Még az a hasonlatosság is meg van közöttük, hogy az a bizonyos egér csakúgy a más házában lakik, máséból élősködik mint a te grófod, akinek minden gondolatát immáron az adósságok özönvizei follyák körül. Mikor szüléidtől magammal hoztalak azt mondtam, hogy minden óhajodat teljesítem. Iparkodtam is megfelelni kötelességemnek. A kedvezőtlen körülmények azonban zátonyra sodorták életem hajóját, s ma már nincs módomban, hogy kielégítselek. Nincs semmim. Egyedül még te voltál az enyém. A mai napon azonban rólad is le kell mondanom. Nem tarthatlak meg tovább. Lemondok rólad már csak azért is, nehogy valaha az a csorba essék önérzetemen, miszerint kénytelen legyek meghallani azt a csúfságot, hogy Réthy Andor grófot otthagyta a szeretője, mert az erszénye csődöt mondott. Ez nagyobb bukás volna mindennél, melyet aligha tudnék kiheverni. Nevetnének felettem, akit pedig kinevetnek az már halott ember. Visszaadom hát a szabadságodat azon hiszemben, hogy előbb-utóbb úgyis itt hagytál volna engem. Semmi szenvedély nem volt a férfi hangjában. Szárazán, gépiesen adta elő mondanivalóit, s közetkeztetni lehetett, hogy éppen nem számított a be- következendőkre, s amely megmutatta a gróf urnák, hogy ebben a pénzsó- vár világban a felületes nők között vannak kevés kivételek, akik a szerelmet nem a pénztárca aránymutatója szerint mérik. Igen, Réthy Andor grófot egészen meglepte, mikor Ángya mindezek dacára a lábaihoz omlott térdeit átölelte, s úgy könyörgött hozzá: ’ — Én nem hagylak el téged. Én szerettek. Örökké foglak szeretni. Scanned by CamScanner
