Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)
Szépirodalmi rész
72 — — Jöttek is, mentek is a látogatók .. • Szép leányo , e i egenye mind ünneplőben voltak. Aztán egyszer csak belépett az ei esz iá, a Bartók Gyuri . . . Megállt a ravatal előtt lehorgasztott fővel s nem mert a Maris kialudt szemébe nézni . . . Nem tudom mi fogott el engem, micsoda szellem súgta nekem, hogy ez . . . csak ez a gyilkos! ... Az utolsó szót szinte fuldokolva kiáltá a vádlott s az újból fölidézett történet izgalmaitól kifáradva folytatta: — Mintha valaki súgta volna . . . Öld meg ... ez az, a kit vártál ... s mintha valaki egy kést is . . . egy kést is . . . a kezembe nyomott volna . . . hogy ezt . . . csak ezt . . . csak ezt döfd a szivébe . . . Aztán magasra emeltem a kést . . . s a hátába szúrtam . . . s mégis . . . s mégis a szivét találtam el I . . . Az asszony gyönge lábai meginogtak s lerogyott ülő helyére, majd rövid pihenés után tovább beszélt halkan, alig érthetően: — Hogy mi történt ezután, nem tudom . . . ide hurcoltak, ide erre a csúnya helyre, még Marisom temetését sem láthattam... Pedig a tisztelendő ur is eljött vigasztalni . . . Megígérte, hogy szépen fogja eltemetni a fiatal halottat ... — A falubeli leányok meg eléneklik a kis Maris szép nótáját... Szép nóta ám az nagyságos urak, nagyon szép. Mindig azt énekelte az angyalom. Hogy is van csak . . . Lá Iá Iá . . . Lá Iá Iá . . . És belekezdett az asszony valami régi nótába. Majd hirtelen elhallgatott s felállt. Az arca mosolygóvá változott s kérő tekintettel nézett a bírákra. — De most már elmehetek, — szólt — mert mindent elmondtam, úgy, a hogy volt, úgy a hogy történt, mert máskép nem is történhetett volna. Elmegyek, megkeresem az én gyöngyvirágom sírját . . . Ültetek rá liliomot meg nefelejcset . . . Majd meglátják ezután milyen szépen gondozom . . . Eljöjjenek aztán mind megnézni. De most már megyek, mert esteledik, még világosan akarok haza érni . . . Isten áldja meg a nagyságos urakat, Isten áldja meg . . . Megyek az én gyöngyvirágomhoz . . . Megyek . . . Indulni akart, de az őrök visszatartották. A bírák már nem Ítélhettek felette, oda viszik, a hol az élő-halottak vannak hosszú, örök fogságra Ítélve . . .- Magastörzsü fuchsiák. Ha azt akarjuk, hogy a magastörzsü fuchsiák teljes szépségükben kifejlődjenek, akkor ki kell azokat a szabadba ültetni. Minden jó kerti földdel megelégednek. A kiültetés alkalmával egy maroknyi szaruforgácsot keverjünk a földbe, locsoljuk a töveket gyakran, még akkor is, ha eső esik és az eredmény nem fog elmaradni. Őszre keivel az igy kezelt fuchsiák úgyszólván bámulatra méltó fejletséget érnek el Scanned by CamScanner
