Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)

Szépirodalmi rész

69

A kis Maris.

Irta

: Révész Mihály.

4

Közel a diósi erdőséghez, a falu legvégén volt a kis lakóház. Olyan tisztaság, olyan nagy rend volt a ház környékén, hogy a falu népe »Paradicsomnak« nevezte el. De bátran lehetett annak mondani; a kis fehérre meszelt ház szinte ragyogott, mikor a nap sugarait rávetette, a kis kert, ott a ház 'Végében, meg valósággal pompázott a sok nyíló tarka várágtól. Az élet maga uralkodott ott mindenfelé. Egyedül lakták a kis házat, az anya és leánya. Kicsiny volt az otthonuk s mégis oly nagy boldogság fért el benne . . .

Talán megirigyelték az emberek ezt a nagy boldogságot, mert később minden megváltozott . . . nagyon megváltozott. Most ott áll a házikó elhagyatva, lakatlan. Még a falu népe is félve tekint arra s elkerüli. — Nagy bűnt követtek el ott — suttogják, — nem jó még a tájékára sem menni. Néma, csöndes most a ház környéke. A kicsiny kéményből nem száll fel a füst a magasba, nyugszik, kihalt ott minden, minden . . . Csak néha szólal meg a kis kert orgona-bokrai között a fülemile csengő, édes dala . . . Aztán egy nagy borzas eb fut el olykor a házikó előtt, végig fut a falun s mindig egy-egy hosszú vonítást hallat. Okos szemei messziről nézik a házikót Az eb is tud érezni; hiányzik valakije, hiányzik a jó gazdája . . .

*

A komor birák és esküdtek már mind együtt vannak. Arcukon szinte meglátszik, hogy ma egy nagyobb, egy érdekesebb bűnügyet jöttek tárgyalni. Megtelt a hallgatóság számára fenntartott hely is s mindenki feszült figyelemmel várakozik, mig a bűnöst behozzák.

Megnyílt az ajtó s szuronyos őr mellett lépdel be a rab, a rabasszony. Milyen törődött, milyen összeaszott öreg anyóka. Szeméből a jóság, a szeretet sugárzik. Dehogy is tudna valakinek véteni. Pedig mégis vétkezett, nagyot vétkezett, megölt egy embert . . . Hamar leült a helyére s könynyel telt szemeivel bambán bámul maga elé. Sehogy sem akarja megérteni, hogy ő ide került, ide erre a csúnya helyre, a hol a megrögzött gonosztevők szoktak ülni. Ö nem vétett senkinek, csak embert ölt meg, egy embert, aki megérdemelte. Máskép nem is törtönhetett volna Százféle, ezerféle gondolatok cikkáznak végig fáradt agyán

Scanned by CamScanner