Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)
Szépirodalmi rész
62 hogy majd megfulladtam. Talán ösztönöm vagy jóangyalom sugallta, hogy e nyomasztó álomból ennél százszorta borzalmasabb valóságra ébredjek. Iszonyat fogott el! Kiáltani akartam, de nem tudtam! Amit láttam, az már nem volt álom, hanem valóság: a kigyó csakugyan ott feküdt összegöngyölődve a takarómon. — Nagy ég, mittévő legyek — gondolkodtam magamban. Szivem lázasan vert; arcomon kiütött a hideg verejték. Most már fáztam, remegtem, de mozdulni nem mertem, mert egyik mozdulatom az előbb felébreszté s mérgesen felemelte fejét, villogó tüzes szemeivel jobbra-balra tekintgetve, mintha háborgatóját lesné. A hold gyönyörűen bevilágított a szobába és én tisztán láttam az ocsmány állat tüzes, kutató szemeit . . . Egy pillanatig farkasszemet néztünk — ez a nézés feledhetetlen lesz egész életemben s az általa bennem keltett iszony leírhatatlan. Végre nagynehezen elforditá fejét a szörnyeteg, lassan visszaereszkedett s tovább aludt. Hogy miképp fekhettem igy mozdulatlanul és lélekjelenlétemet pillanatról-pillanatra megőrizve, erről fogalmam sincs. Csak hajnal felé, mikor már jó világos volt, mozdult meg újra lidércem, s éreztem, hogy lassan lecsúszik az ágyról és a félig nyitott ajtón kicsúszik. Ekkor felugortam s fegyveremet lekapva a szegről a tovakuszó állatra sütöttem, de lövésem nem talált s a kigyó már felém tartott. Ekkor azonban ismét jól célba véve rásütöttem fegyveremet, mire magasan ugrott fel a szörny s élettelenül hullt alá . . . Ami ezután történt, arról már nincs tudomásom: a kiállott izgalmak következtében elvesztettem eszméletemet s leroskadtam a kigyó mellé. Midőn embereim a lövésre felébredtek s hozzám jövének, a kigyó halva, én pedig öntudatlanul hevertünk . . . Később, midőn eszméletre hoztak s kis zsebtükrömbe pillantottam, nem ismertem meg magamat . . . minden hajam szála megőszült. Rekord a vasutsebesség terén. Az Egyesült-Államokban mindig rekordgyorsaságokat érnek el a vasutakon, ha uj mozdonyokat próbálnak ki, vagy ha valami kapacitást vagy külön postát kell gyorsan szállítani. A legújabb ilyen rekordot Flordina államban érték el, Flemington és Jacksonville városok között. A mozdonyból, egy postakocsiból, egy hálókocsiból és egy podgyászkocsiból álló vonat e két város közti 149 métföldnyi utat 130 perc alatt tette meg. A vonat tehát óránként 688 mértföldet vagyis 130 kHómétert tett meg. Útközben a vonat egyszer megállóit és két hehren az erős kanyarulatok miatt lassított menetben haladt. A legnagyobb crvnr- saságot a vonat a 69-ik és a 74-ik mértföld közt érte el. Ezt az 5 mértföldet 2 és fél perc alatt futotta be, vagyis itt a vonat óránként 120 mért- föld, azaz 193 kilométernyi sebességgel száguldott tova. Scanned by CamScanner
