Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)
Szépirodalmi rész
61 és a telep egy Fülöp-szigetekbeli gazdag spanyol telepesé volt, ki akkor épp ott tartózkodott fiaival együtt. A ház és környéke, az egész telep csupa kényelem és Ízlés. A vetések s az ültetvények igen jól fizettek. A házigazda nagyon szívesen fogadott bennünket. Vagy egy óra hosszáig maradtunk itt. Távozásunk előtt házigazdánk megvendégelt s elvezetett bennünket a telep egyik távol eső részébe, hol a selyemhernyók részére külön tenyésztést létesített: ezt akarta nekem s nehány tiszttársamnak megmutatni. A ház teteje, melyben a hernyók voltak, összetört náddal volt fedve, mely sikamlós volt. — Hord ezt a gazt innen! — parancsolta a gazda az ott foglalatoskodó kínai szolgának, ki a falon függő fejszét akarta levenni. Arra nem emlékszem már jól, miként kezdte dolgát a szolga; de a a fejszét kiejté kezéből, mely a fal melletti ládák közé esett. A fejszét tehát kiemelendő a ládák közé nyúlt, midőn borzasztó kiáltással visszahanyatlott a földre s a kezefejét mutatta, melyből vékony vérsugár lövelt ki. Minden igyekezetünket felhasználtuk, hogy megmenthessük, de hiába való volt minden fáradtság; a kígyó harapása eret ért s a kigyó fogából kiömlő méreg egy pillanat alatt elárasztá az egész testet. Midőn egy félórával később útnak indultunk, a szerencsétlen szolga már kiszenvedett. Helyrehozandó a mulasztott időt, megsarkantyuztuk lovainkat és tovább ügettünk déli irányban. Lehetett este hét óra, amikor a Lamballe állomásra érkeztünk. Előre bocsátom, ne gondoljuk ám, miszerint az valami népes telep volt, hanem csak egy kis faviskóból állott az egész épü' let, egyetlenegy szobával. A hozzátartozó tűzhely azonban már a szabadban volt. Embereim elővették a magukkal hozott hideg ételeket s jóízűen falatoztak; nekem nem volt étvágyam enni. A szegény szolga halála úgy megzavarta nyugalmamat, hogy folyton annak a képe lebegett előttem. Egész utón remegtem s a fák leveleinek susogása, vagy a füvek legkisebb nesze képes volt megijeszteni: mindenütt kígyókat véltem most már rej- dig elszenderegtem. Elaludni nem bírtam, jóllehet a legelső voltam lefeküdni. Ide-oda hánykolódók még akkor is, midőn társaim már rég az igazak álmát aludták.- Testem forró, lázas volt, nyelvem a szájpadlásomhoz tapadt; félig-med- felébredtem. Szüntelen kígyókat láttam magam előtt, s ha néhány percig aludtam, akkor álmomban velük viaskodtam. Végre éjfél felé elnyomott az álom, de jobb lett volna, ha ébren maradok. Úgy éreztem, mintha keblemen mázsányi sulyok feküdnének, azt álmodtam, hogy egy borzasztó nagy kigyó bejött a házba s melegségem által vonzatva felkuszott volna az ágyra és rajtam összegöngyölődött. Nem mertem megmozdulni, pedig oly melegem voltr Scanned by CamScanner
