Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)
Szépirodalmi rész
60 Egy borzasztó éj. Irta: Ágoston Mihály. Körülbelül tizenöt éve lehet — beszéli egy francia légióbeli kapitány naplójában — midőn Guyanában, hol akkor kiküldetésben voltam, szolgá- ? lataimat bevégzém s a Tonking-ban levő idegen légió ezredének második zászlóaljához osztattam be szolgálattétel végett. Rögtön útra keltem s utam legelőször is Marseillebe vitt, hol özvegy anyám és egy nővérem lakott. Igen örültem ez intézkedésnek s régi hő vágyam volt, hogy a mesebeli Indiát csak egyetlen egyszer is megláthassam; mert ez a tartomány pompás és maga az élet paradicsoma, hol feledni véltem a sok viszontagságot, mely fiatal éveimben bőven jutott osztályrészemül. Mikor Orán-ból eljötíem, búcsúzó társaim utolsó szava ez volt: »Vigyázz magadra a kígyók miatt!« És csakugyan igazuk volt! Tonkingban a siámi határhoz közel eső erődítménybe rendeltek századommal együtt, hol a kigyó, ez az ocsmány állat oly bőven tenyészik, hogy mindenütt látnia kell az embernek. Az első napokban rá sem gondoltam társaim szavaira, de később fájdalmasan kellett tapasztalnom, hogy óvásuk nem volt tréfa. Lehetett már vagy három hete, hogy állomásomon tartózkodtam, midőn egyszer parancsot kaptam, hogy legényeimmel rögtön csináljak a siámi határvonalon reconnaisance-ot * ) s hatoljak egyenest délnyugat felé. Reggel három órakor indultunk el a Saint-Denis erődből, hogy a melegséget elkerüljük, mert délelőtt tiz óra felé nem lehetett már menetelni a nagy hőség miatt: a hőmérő nem ritkán 55°-ot mutatott Celsiusban. Pompás és gyors lovaink voltak. Az idő szép, felhőtlen, a lég üde, friss volt. Igazán kellemes volt ez az ut teaültetvények, illatos rétek és érett kalászu rizsföldek között, melyek sűrűn bevoltak ültetve cseresznyefákkal, a kínaiak és ana- miták kedvenc gyümölcsfáival. Később az erdőben, melynek lombjai a leggyönyörűbb természetes födelet képezték fölöttünk, folytattuk utunkat, hol * a tarka-barka madársereg és exotikus flóra összes különféleségeiben gyönyörködhettünk . . . *) Felderítő szolgálat. Tündéri szép reggel volt ez! Úgy tiz óratájt, midőn lovaink már elfáradtak s a forróság is kiállha- tatlanná kezdett válni, a legközelebb eső teaültetmény felé ügettünk. A ház Scanned by CamScanner
