Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)

Szépirodalmi rész

82

Egy nap alatt.

Jorgensen Olef egy jónevű götaburgi ház utazója ép elhelyezkedett a kalauz által kijelölt fülkéjében s a vonat indulását várva újságja olvasásába kezdett, midőn nagy zakatolással valaki feltárta a fülke ajtaját.

— Erre ni 1 ide kisasszony tessék csak beszállni. Nincs hely másutt, ’< nem lehet válogatni!

Aki ezt a peronon még két másik vele egykorú leány társaságában álló hölgynek kiáltotta, az a vasúti hordár volt. A leányok még egyszer összeölelkeztek s az a magas sugár fehér fátyolos hölgy beszállóit Jorgensen fülkéjébe s méltóságteljes blazirtsággal — ami különben jellemző sajátsága az északi nőknek — holmijait kezdte rendezgetni, ügyet sem vetve szomszédjára.

Nagysokára, akkor már a vonat is elindult, mikor készen volt a pakkok rendezgetésével s levetette felöltőjét, aztán mikor ezzel is készen volt, leoldotta fejéről sürü fehér fátyolát s elhelyezkedett csaknem szemben Jör- gensennel.

Arca nem volt olyan szép, aminőt egy fehér fátyo Idiscréciójától jogosan elvárhat az ember. Piros, egészséges, dundi leány arc volt, látszólag kegyetlenül csacska és rátarti lehetett, mert éppenséggel nem zsenirozta Jorgensen jelenléte; sőt hogy az ablakhoz neki is legyen némi jussa, leeresztette s úgy inkább önmagának, mint a szemben ülő Jörgensennek mondotta: — így ni! mindjárt jobb levegő lesz.

Jörgensen elmosolyogta magát, de azért nem szólt. Kellemetlenül érintette ugyan a leány jelenléte; ugyanis előzőleg azt gondolta magában, majd alszik egy jó nagyot Götháig s azután már könnyen meggyőzi a sok megrendelést, amit — saison eleje lévén, — a göthai kereskedőktől várt. De csakhamar megbékült s vigasztalásul újból felvette újságját, melynek betűiről néha úgy önkénytelenül is felkellett nézni . .. Hiába, ha az ember szép leánynyal utazik, semmi sem megy a szokott rendben — gondolta magában s elkezdte szemlélni, egyszóval igazán észrevenni, ami elég tapintatlanság volt tőle: elvégre Svédországban az ilyesmi nem tartozik a mindennapi esetek közé.

Hanem hát a téma ilyenkor úgy cserben hagyja az embert. Szegény Jörgensen is küzdött: valami szellemességet kellene most kivágni! Meg is kísérletté sokszor, de mindannyiszor torkán akadt a szó, amint találkoztak a szemeik. Határozottan szebbnek tűnt fel most előtte, mint mikor beszállt a kupéba. Alakja valósággal elbűvölte Jörgensent.

Scanned by CamScanner