Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)
Szépirodalmi rész
80 A szabadság ez volt most ennek a két embernek imádott oltárképe s az utánna való vágy pedig féltve őrzött titka. Szivük egész lényük ezzel volt tele. »És akarni, mert lehet, csak tudni kell hogyan!« Ez mámorba ejtette a vén cayenne-it. Sokat tervezgettek, néha mindketten kelletlenül csóválták fejüket: sehogysem tudtak megállapodni, mindig uj és uj jöhetett bennük előtérbe, melynek minden módozata egy-egy tégla kiemelésének mikénti meghatározása volt. De pár perc múlva már ez is a feledés tengerébe sülyedt s csak akkor kezdtek ismét újba, mikor észrevették, hogy mindketten csaknem hü- lyén bámulnak egymásra . . . Egy reggel aztán a bányába menet felhasználva az őrök szórakozottságát, mindakettem megszöktek. Senkisem vette észre ezt, csak mikor délben a szokásos apelle-t (névsorolvasás) megejtették, akkor vették észre a szökést. Volt szaladgálás, egy század lovas goomot is mozgósítottak sehol sem találták őket. Átkutatták a Dayától északra fekvő erdőségeket, az összes felépítményeket seholsem akadtak nyomukra. Eltelt három hét s a többi fegyencek lassan számitgatták egymás között, hogy hol lehet a két szökevény: azok • bizonyára már elérhették a tunisi határt, kétségkívül már a tripolisi területre értek, vagy az is lehet, hogy a kontinensen tartózkodnak . . . könnyű azoknak már jó messze vannak, sohasem fognak visszatérni. III. Valahol Biskra tájékán nagyon messze Dayától annak az óriási köves sivatagnak a szélén, mely Tripolisz déli részét is magában foglalja, egy kis lovas csapat közeledik. Még jó messze vannak a pihenőtől, ahol éjszakára megfognak szálni, mert gyorsan törekednek: talán a közelgő sirokkó is aggasztja őket. A kis csapat négy goom-ból 1 ) áll, a lovak között két gyalogos ember * halad szorosan egymás mellett. Szürke ruhájukról rögtön meglehet ismerni a gyarmatokon dolgozó kényszer-munkás fegyenceket. Az egyik az öregebbik már csak alig csúsztatja a nagy nehéz brotkákat, 2 ) melyek úgy fityegnek > a lábain, mintha jóval nehezebbek volnának viselőjüknél. ’) arab csendőr. 2) Bakancs. Csaknem minden félórában pihenni kell az öreggel, ki már nem tud menni. Scanned by CamScanner
