Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— 77 — csak egy volt tíz évi kényszermunkára ítélve, a többinek mind súlyosabb büntetése vöt. De mióta ez a két ember Dayára került, azóta mintha tel— jesen e om ott volna e szerencsétlenek között az egyetértés, mintha min- denikök mást és mást tervezett volna. A vén cayenne-i — mert csak igy hívták az öreg fegyencet — folyton lázitott, mindig forradalomról beszélt: fájt a szivének az, hogy ezek itt mind a javulás utján vannak. Ezeket okvetlen elkeli rontani, — volt a terve. Először titokban, aztán nyíltan, később már néhány őrt is a maga részére hódított. Úgy beszélt a fájdalomról, szenvedésről, meg a guyana-i rabok életéről, hogy mikor észrevette magát, jómaga is sirt a többiekkel együtt, akik hallgatták. Pedig csak tetette magát, s örült lelke mélyén a hatás fölött. Hiába volt neki a szigorított cella, hiába vasalták meg, nem lehetett megtörni. Sokszor hatották, mikor az őrség parancsnoka, kegyetlenül végigvert rajta a korbácscsal; akkor fel sem vette, hanem pokoli kacagással szamárfüleket mutogatott neki. De mikor az őrmester eltávozott cellájából, akkor dühöngeni kezdett, s később ordított tombolt és úgy zakatolt a nehéz vasajtón, hogy szinte nyögött az bele. Majd egyre azt kiabálta az őrmesternek, hogy folytassa hát a verést, ha elkezdte, neki az élvezét, neki az mulatság: azt szeretné inkább ha agyonverné, úgyis azért hozták ide! Az őrmester — aki különben, hires vérszopó volt — aztán természetesen beleunt. Sokszor hallottuk később, mikor mondogatta, hogy ez az ember őrült, vagy valamit tervez, — az ilyen, akit Guyana mérges levegője nem tudott megölni, az ilyen ember kétszeresen veszedelmes, mert azonfelül, hogy megátolkodott gonosztevő, még szívós is, kibir mindent: az ilyennek megfékezésére olyan ember kell, akinek nincs szive s aki maga sem sokkal különb nálánál. II. A másik egy héttel később jött, de nem Cayenne-ből,*) hanem Calen- doniéból: ez még borzasztóbb hely, mint Guyana. Alázatos arcú ifjú volt, aki mindenben ellentéte volt a vén cayenne-inek. Ez sohasem beszélt, sohasem kiabált sohasem káromkodott, csak mélységes szemeiben volt valami setét csillám egy félelmetes kohold, mely a közelgő őrület előhírnöke. Ennek ugyan beszélhettek, semmivel sem törődött. Meglátszott már rajta, hogy nincsenek vágyai, nincsenek gondolatai: úgy jajt fel s alá a többiek között mint egy kisértet. Arca fakó fonnyadt volt a bortön levegőjétől S a tropikus égöv perzselő melegétől, de azért szabályos szép vonásait •i • r fővárosa. Ide és Uj Caledonia szigetére (ausztráliai ') Cayenne a kényszermunkára Ítélt legyeneet SziKetcsoport) deportálják a legtöbb eletiogjugiau j Scanned by CamScanner
