Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)
Szépirodalmi rész
76 Ismerte a rabéletnek minden egyes mozzanatát, a legraffináltabb fogaso a , amilyenek csak egy ilyen ember agyában megszülhetnek. Végig járta már azelőtt is, mig fiatal volt — az összes francia prisonokat, az e so látásra megismerte rabtársai jellemét s kifürkészte a börtönfelügyelők gyengéit és felhasználta azokat a maga javára. Tudott a rettenetességig cinikus lenni, amilyen csak egy örökös rabságra Ítélt gonosztevő lehet Aztán ravasz volt a végtelenségig: sokszor látták, hogy cellájában éjjel világosság van, de mikorra odamentek már semmi sem volt. A gyertyát elrejtette, maga pedig békésen hortyogott, mintha nagyon mélyen aludt volna. Ha cigaretta füstöt éreztek cellájából kijönni, hiába motozták meg s hiába forgatták fel a cellát, nyoma sem volt a dohánynak; pedig volt neki mindig, a többieknek is sokat adott. Néha szokatlanul hallgatag és alázatos volt s ilyenkor napokig nem lehetett szavát venni. Máskor meg minden ok nélkül dühöngeni kezdett s felbődült, mint a raboroszlán és zörgette ropogtatta bilincseit. Mikor igy megebelte magát, akkor természetesen szó sem lehetett arról, hogy valaki megközelítse. Ilyenkor egy hétig sem vette kezébe a csákányt, nem lehetett dologra bírni. Olykor aztán, — de csak nagy ritkán fordult elő — feltűnően jókedvűnek mutatta magát, de ha valaki megbántotta, vagy rossz tréfát űzött vele, akkor veszettül ordított s tépte azt a néhány szál ősz haját, mely a homlokán árválkodott. Talán mikor legjobban dühöngött, akkor gondolkodott: akkor lehettek érzelmei vágyai. Szóval azoknak a megrögzött gonosztevőknek a benyomását keltette, akiket sohasem lehet kiismerni, mert mikor az ember legjobb szívvel van hozzájuk, akkor boszulnak. Neki már vérében volt a rossz, mint egy fauburgi zsebmetsző fiának. Ezeknek a veszedelmes embereknek is azon veszedelmes fajtájából való volt, kiket lehetetlen volna már megjavítani, mert annyira természetükké vált a rossz, hogy szinte kellemetlenül éreznék magukat, ha valami gazságot el nem követhetnének. Aztán dacára, hogy megőszült a börtönben s szakadatlanul a legnehezebb munkákat végeztették vele, mégis szívós volt mint a macska, mint afféle gonosztevők! Százan meg ezren pusztultak el mellette ott Guyana mérges kiimája alatt, ő kibírta, neki sohasem volt baja: rajta nem fogott sem a malária sem a tífusz. Pedig sokszor boszuból nem akart enni, gondolta magában: — »majd csak elvisz az ördög.« Nem! Talán még enélkül is képes lett volna élni. $ Arca, alakja és egész megjelenése borzalmat keltő volt. Itt Dayán mindenki irtózott tőle s kerülte; az itteni fegyencek csaknem mind csendes emberek voltak, kik néma megadással tűrték még a reájuk kiszabott leg- zsarnokabb rendeleteket is. Soha rendzavarás, engedetlenség, vagy más confidentia elő nem fordult: pedig ezek is nehéz rabok voltak, kik között 9 Scanned by CamScanner
